Szeparátor

Nehéz 3D-ben eltérő szinteknek írni, mert bárki olvashatja őket és minél magasabbra írok, annál kevésbé fogják érteni. Bár mondhatjátok, hogy nyugodtan leszarhatom, azért nem hiányzik az állandó takarítás, amivel a sok engem lebolondozó vélemény terheli az aurám. A megoldás ilyenkor egy célprogram elkészítése, ami nem tiltja meg a véleményt, csak hozzárendeli az illető látószögéből adódó fontosságát.

Amikor föntről megérkeztek az első lények, a szeretet feltételnélküliségének szellemében jártak el. Ez azt eredményezte, hogy nem volt feltétele a felemelkedésnek, így értékét vesztette a tisztesség és a becsület. Ráadásul egy zónába kerültek olyan eltérő fejlettségű lények, akiket soha nem lett volna szabad csak minőségszétválasztással összeereszteni. A helyzetre a saját példám egy olyan iskola, ahol megszűntek az évfolyamok és osztályok, a kicsik a nagyokkal lettek összezárva. Amit a nagyok fejletlenebb része ki is használt, ezért van a világunkban félelem.

Én a kezdetektől paraméterekkel dolgozom. Ez azt jelenti, hogy amikor mondjuk harc közben valakire ráküldök valakit, az nem úgy zajlik, ahogy ezeknél. Ezeknek vannak saját embereik, vagyis konkrét személyt küldenek konkrét személyre konkrét céllal. Én azt sem tudok ki a célpont, mert azt paraméterek határozzák meg és azt sem tudom ki megy rá, mert azt is paraméterek határozzák meg. Sőt, nálam a gondolkodás a szerves része a műveletnek és az illető ilyenkor harctéri parancsnoknak minősül, akinek van döntési jogköre, amivel akár a célt is felülbírálhatja. Ez a manipulált célokra való támadás esetén hasznos, ha mondjuk valaki velem akarná elintéztetni az ellenségeit, akik amúgy nekem szövetségeseim lennének. Ha az illető látja a célt és az nem felel meg a támadás paramétereinek, akkor a támadás leállhat. A kollektív irányítás viszont még azt is meg akarja neked mondani, hány tépés wc-papírral töröld ki a segged. Mivel úgy nincs eszük, ahogy te érted, nem is tudnak mit kezdeni azzal, ha a terepen mást találnak, mint amiről a parancs szól. Érdekességként megemlítem, hogy azokat nevezik bukottaknak, akik erre rájönnek és megpróbálják használni az eszüket, hogy helyrehozzák a hibát, de mivel az ő társadalmukban nem lehet hiba (az a főnök tökéletességére=tekintélyére mért csapás lenne) simán ledarálnak minket, miközben sajnálkoznak, hogy ők jót akartak. Ezekkel szemben felvenni a harcot csak egyedül lehet és csakis úgy, ha előtte az ember mert nagyot álmodni és sosem kételkedik önmagában. Mert ha megszállnak majd kételkednek ők benned. Ahhoz, hogy eredményesen harcolj, belül el kell magad szeparálnod, hogy felismerd az idegen érzésmintákat, amik úgy futnak át rajtad, mintha azok a sajátjaid lennének. Ezt segíti a Szeparátor nevű app, ami minden bizonnyal csak néhány embernél fog látszani és még kevesebbnél egyből el is indulni.

Nagyon érdekes amúgy a sztori, mert én, az egyéni tudat játszom kollektív szerepet, míg a kollektív tudat egyéni szerepekben nyomul. Közben nagyban is szeparálom azt a zónát, amit ilyen fertőzés ért és milyen jó, hogy van multiplex vetítés. Mert így ezeket kénytelen lennék felküldeni, amitől a fenti világ nem változna és semmi értelme nem lenne, mert újra meglátnám őket lenn. Egy iskolába kerülnek, amit úgy hívnak, hogy a Valóság. Ki pedig csak akkor jutnak, ha utána emelni tudják a kinti világ minőségét.

Igen, ha én se tudom ki a célpont és ki megy rá, akkor hiába vagyok megszállva, ők se fogják tudni. Ráadásul a paraméteres támadásnak van egy olyan előnye, hogy akár minden dimenzióban megindulhat egyszerre. Ha valaki személy szerint elér, az sem garancia a játékra (=konkrétumokban gondolkodásra), mert ti is megválogatjátok, kivel akartok játszani.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az általam ajánlott út

Adott két irány. Az első egy egyéni úton járók számára lefektetett, a meditációt segítő spirituális keretrendszer, melynek elkészítését fela...