Fotelkritika

Amikor bárki hírt kap a terveimről, azonnal elhatárolódik tőlem azzal az indokkal, hogy ilyesmiben nem vesz részt. Persze nem mindenki, ám ennek csak töredéke az az ember, aki átlátja a dolgokat, illetve ha nem is látja át, de tudja, hogy nincs más lehetőség. A nagy többség olyan fotelkritikus, aki semmit sem tud mondani arra, hogy akkor tegyen le egy olyan elképzelést, amitől nem határolódik el.

Ha valaki más tudatszintre emelkedik és elkezd olyasmiken dolgozni, amiket előtte el sem tudott volna képzelni és nem a behódolásos kényelmet választja, az csak egyet jelent, hogy felébredt benne a felelősségérzet egy másik szintje. Hogy is mondta Thomas Jefferson? Amikor az igazságtalanságból törvény lesz, az ellenállás felelősséggé válik. A fotelkritika mögött nincs semmilyen felelősség.

Az a gond a felelősséggel, hogy le kell miatta mondanunk a vágyakról. De a vágyak is olyanok, mint az érdekek. Léteznek rövidtávúak, középtávúak és hosszútávúak. A legtöbb ember azért nem éri el a nagy álmait, mert ellepik a kisebbek. A nagy felelősséget is ellepik a kisebbek, de a legtöbb embert mindenképp eléri a legnagyobb felelősség, ha gyermeke születik. Ha lenne gyerekem, nem lennék itt írva ezeket a sorokat, mert a felelősségérzet nem engedné meg, hogy meditáljak. Ha gazdag lennék? Biztos olvassák ezt gazdag emberek is. Ha gazdag lennék, nagyon nehéz lenne megszabadulnom az egyik fő hajtóerőtől, hogy még gazdagabb legyek. Ugyanis mára a gazdagság-játék ide jutott, hogy a vagyon nagysága egyben egyfajta rangsorrendet is jelent.

Aki ilyesmivel foglalkozik, amivel én, hiába akarja a vallást ettől távol tartani, ha a vallás nem akarja távol tartani magát a témától. Amikor informatikai nyelven beszélek, tulajdonképp ugyanazokat mondom. De a zeneipart is váratlanul érte az .mp3 formátum. A gond az ezzel a videojáték-elmélettel, hogy amikor arról beszélek, hogy a játékot időnként frissíteni kell és a következő játékindításban csak a fejlettebb emberek maradhatnak változatlanul a játékban, az a vallásos emberek szemében maga a világvége. Teljesen érthető, ha elszaródik a játék, mert mindenki csak önmagával foglalkozik és ez igaz a világot vezető emberekre is, akkor szükség lesz egy olyan frissítésre, ami ismét játékká teszi a játékot. Ismerem az ateisták véleményét a témáról, ám a különbség közöttünk az, hogy én akkor is az maradok, ha a megváltozott érzékelésben szó szerint látom a föntről minket ide-oda mozgató energiaszálakat.

Vezetni minket azért nehéz, mert nem lehet elvonatkoztatni a vágyaktól. Ha valakitől megvonod az álmait azzal a szöveggel, hogy majd az út végén ott várja a legnagyobb álma és út közben nem érik őt apró sikerek, nem az az ember fog megérkezni oda, aki elindult. Vezetni minket felelősség! Na ennek a felelősségnek a teljes hiányát érzékelem a beavatkozók fölött a szaktudás mellett. Ha engem a világ legjobb női várnának orgiára egy teljes hétvégére, ám pont arra az időre esik egy jelentéktelen szelete a nagy feladatnak, akkor a feladatot választom, mert felelősen állok a kérdéshez. Ha engem felelősségtudat nélküli lények ítélnek el csak azért, mert te angyaloknak hiszed őket (azaz rájuk ilyen hatalmat is ruházol) arra lassan azt fogom mondani, hogy "ki a faszt érdekel, hogy te minek hiszed őket" és még rád is lövök az elmémmel. Mert a felelős te vagy, aki a kisemberségére hivatkozva mindezeket hagyja.

Hogy gyereked született és innentől neked ez a legfontosabb? Akkor mit számít a véleményed? Ja, hogy azt a spirituális erőt tőlük kaptad, amivel engem minősítesz? Akkor tudod hogy hívnak engem a szemedben? Ellenség! Mert hiába mantrázod a végcélod, ha a pillanatnyi érdekeid mindig mások.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az általam ajánlott út

Adott két irány. Az első egy egyéni úton járók számára lefektetett, a meditációt segítő spirituális keretrendszer, melynek elkészítését fela...