Hosszúlépés

Ha egy időre esik a hét vége és a hó vége, az nagyobb lépésekre ad lehetőséget. Ám a nagy lépések előnye mellett, vagyis hogy sokkal nagyobb téridőt tudsz a hatókörödbe vonni az a hátránya, hogy így az események is nagyobb léptékűvé válnak.

Azaz a futó forgatókönyveden zajló eseményeknek és embereknek hirtelen kell alkalmazkodniuk a megváltozott irányszöghöz, ami továbbra is a cél felé visz. A velem kapcsolatos események mindenkinél extrém ívet jelentenek, még azon a szinten is, hogy csak olvasol. Az extrém íveknek előnye ahhoz a logikához hasonló, amiről Bill Gates nyilatkozott egyszer, hogy bizonyos komplikált feladatokra csak lusta embereket keres, mert csak ők képesek megtalálni rá a legegyszerűbb megoldást.

Amúgy a velem kapcsolatos összes probléma oka, hogy van egy álommal egybefűzött elképzelés, ami egy olyan szerep, amibe nekem, az alászállónak bele kellene csöppennem. Ám ez a szerep kurvára távol van attól, amit nekem tennem kell. Az első szerep arról szól, hogy van egy elképzelhetetlen lény, aki megértő, önzetlen, kedves, áldozatkész és a végén még a bűneidet is magára vállalja. A bibi ezzel az, hogy közben bizonyos égi bizonyítási eljárások is zajlanak és ezek a fenti paraméterek határozták meg eddigi életemet. Nézzük hova jutottam ezzel. A kinti világ nem hogy hülyének, még bolondnak és lúzernek is nézett olyan élethelyzetekbe téve, ami jócskán emelte is a bizonyítási eljárás látószögét. Tehát az első szerep egy olyan tömegek álma, amihez az egyházak adták a basszust. A kettes szerep 1.0 verziója maradt is volna ezen a "bolond" vonalon, főképp kreatív megvalósulásokban a szórakoztatóipar területén. Ez egy olyan világban lett volna, amihez nem kell a Hatalom ahhoz, hogy ezeket megvalósíthassam. Ám ez a hatalom azonnal ott terem, ahol ellopható képességeket lát. Tehát szembe kerültem volna a hatalommal és ha az ember a hatalommal kerül szembe és győz, akkor ott van, ahol a 2.0 kezdődik.

A 2.0 egy olyan világban zajlik, ahol a demokrácia nagy nyomásnak van kitéve és ha az ember nagy hatalommal akar olyan dolgokba kezdenie, amihez nem akar a színpadon bohóckodni, akkor is megoldást kell találnia rá. Amire itt most mindenki hirtelen gondol, amikor a félelmeit fogalmazza meg először, az a 3.0 verzió.

De térjünk vissza oda, ami biztosan mindenkinél azóta is a témanépszerűségi toplista élén szerepelhet, hogy olvasóként milyen kalamajkába is keveredtél? Nézzük logikusan. Én egy olyan ember vagyok, aki a fizikai síkon él, de olyan tudatszinten, hogy elméletileg egyetlenegy olvasómnak sem kellene lennie. Hogy vannak olvasók és még ezen a weboldalon sokan is, az arra utal innen nézve, hogy követtek egy olyan belső hangot, ami idáig hozott benneteket. Ha a gondolataitokkal rám csatlakoztok, amit el sem tudtok kerülni, ha olvastok, akkor létrejön egy energiacsatorna közöttünk. Ez a csatorna az én szaktudásommal, amit az adatátviteli kísérleteim során szereztem elég tág lehetőségeket nyújt és teljesíti mindenki olyan kérését, amit nevezzünk csak nagy vonalaknak. Amit mindenki esetében alkalmazok, az az ideális ívre irányítás akkor is, ha ez az ideális ív elvisz innen erről a weboldalról.

Szóval egyrészről rendkívüli emberek vagytok, másrészről sokatokban van egy szintén nagy vonalakból álló álom, ám a hófehér grandiózus Jézussal szemben itt sokkal nagyobb a rugalmassági mutató. Én se véletlen nyomattam ezt a Sátán-imidzset, egyrészről nem omlottak fátyolos szemű tömegek a nyakamba, másrészről ez a legszabadabb szerep. De ez amúgy ennél jóval több, de azt a jóval többet nem nagyon lenne értelme itt eljátszani.

Sátánt amúgy sokan összekeverik a gonosszal, akit meg összekevernek egy olyan vezérlő elvvel, ami nem engedi a tétlen állandóságot. Akik oda törekszenek, azok szemében elismerem, hogy rohadt idegesítő lehet, de nem ez a lényege? Hogy csak olyanok érjék el a célt, akik tényleg oda valók? Mindezt úgy, hogy ezek rajtam is futnak, azaz nem emeltem magam a saját törvényem fölé. A gonosz egy emberi kitaláció, ami választ keresett arra az anomáliára, hogy a dimenzióhatárok összeomlásával eltérő fejlettségek kerültek egy szintre. Itt senki sem gonosz, csak mondjuk egy középkori embertől is más reakciókat várunk el, mint egy ma élő embertől. Az értelmezések mindig alacsony látószögűek, amit a tömegek a félelmeikkel töltenek meg. Így keletkeznek olyan igazságok, mint hogy a 666 szám gonosz szám, hogy az antikrisztus nem egy másik krisztus az ellenponton, hanem krisztus ellensége, meg hogy az angyalokat egy fikarcnyit is érdekli, hogy nekik köszönöd meg a góljaidat.

Szóval nekem innen embereket csak elzavarnom kell, mert azért idekerül időnként olyan is, akik forradalmaikhoz keresnek olyan elszánt vezetőt, aki majd elviszi a balhét és időnként valamiféle vallásossá áttérítési kísérleteket is érzékelek, akik maguk se tudják mi lesz, ha sikerülne. Közben a tudatpozícióm változik, amit ha valaki nem tud követni, úgyis leesik innen. Az ő nézőpontjából hirtelen érdektelenné válok... aztán ha visszaérkezik az érzékelési tartományba, újra felizzik a hangulat. Na most egy hosszút léptünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése