Az ember azon, amit nem ért azt érti, amit érteni akar

Ezt az értékes megfigyelést tettem az életem során. Akik most kapcsolódnak be a blog olvasásába és nem tudnak rólam semmit, alapvetően két dolgot akarnak érteni. Mert a harmadik, a legszűkebb réteg jobban ismeri a dolgokat.

Kezdem tehát azzal a kb. 8%-kal, akik már eleve azért olvassák ezt a blogot, mert tudják az előzményeket. Hogy pontosan mit tudnak, az is kérdéses, ezt már kifejtettem egyszer. Ez amúgy a blogok nagy hátránya, hogy van bennük egyfajta mentális prgram, hogy az emberek csak a friss psoztokat olvassák. Ez pedig nem az a műfaj. Emberek, akik meditálnak, a téridőn kívülre is képesek a tudatukat vinni, azaz arra is képesek, hogy a jelenben a jövő számára aktuális dolgokat írjanak. Ez azt jelenti, hogy a múltban is találhatsz számodra épp most fontos információt. Pláne úgy, hogy az olvasók sincsenek azonos tudat- és dimenziószinteken, tehát a kapott információk is szétterülhetnek számukra az időben. Nem véletlen szedtem le a dátumot.

Azért kérdéses, hogy mit tudnak, mert ha az én dimenziószintem magasabb, vagy a tudatszintem magasabb, akkor a látószögem is magasabb lesz. Bár törekszem arra, hogy úgy fogalmazzak (sokszor a pontosság rovására), hogy mindenki számára érthető legyek, rólam és a dolgaimról akkor is alacsonyabb látószögű értelmezések születnek, ha én ezt el akarom kerülni. Legyen Jézus erre egy jó példa. Amikor megérkezett Júdeába (ahol azelőtt amúgy sosem járt) és elkezdte hirdetni a Szeretet tanát, ahány zsidó szekta volt, annyiféleképp értelmezték és még véres összetűzések is kialakultak közöttük emiatt. Jézusnak amúgy esze ágában nem volt vallást alapítani, azt is egy alacsonyabb látószögű ember tette a nevében jóval később. Elmondható, hogy ezek az emberek nem értették Jézust és az is, hogy azt értették, amit érteni akartak.

Tehát ennek a 8%-nak a fele jót akart érteni, a másik fele rosszat, ám amiben közösek az, hogy még a 10%-ot sem éri el az, amit értenek attól, amit kellene. Hogy mit kellene? Egy feladat iránt elkötelezett ember vagyok, aki alárendelte az életét annak a célnak, hogy megmentse a világot. Nem úgy kezdtem bele, hogy most meg fogom menteni a világot, ez egy menet közben érkezett sorsdöntő olyan információ volt, amire reagálnom kellett. Úgy kezdtem bele, hogy tudományos szemmel fedezem fel az ezotériát, azaz kívül hagyom a dumát és csak a tényekkel foglalkozom. Mondanom sem kell, hogy egy egészen más világ tárult a szemeim elé, mint amiről az angyalkás könyvek szólnak. Menet közben rájöttem még pár dologra, köztük arra, hogy minden bizonnyal spirituális mutációm lehet, amit elsősorban az bizonyított, hogy nem őrültem bele abba, hogy valakik a kinyírásom szándékával kilőtték a tudatomat az ismeretlenbe. Menet közben jött a többi is, amikor rájöttem, hogy az ellenem küldött emberek agyát manipulálni tudom, majd kiderült, hogy erre távolról is képes vagyok. Mivel közel 20 évet töltöttem el 0-24-ben meditálva, nagyon sok más dologra is rájöttem és nagyon sokféle tapasztalatot szereztem.

A blogolást sem ma kezdtem, bár ennek nagy része egybeesett azzal, hogy elkezdtem az alászállásom valósidejű dokumentálását és azzal, hogy az alacsonyabb látószögűek kedvenc vádját, hogy őrült vagyok kihasználni a magam céljaira. A magam célja az volt, hogy időt nyerjek magamnak és mivel egy őrülttel senki sem akar közelebbi kapcsolatba kerülni, még rá is játszottam. Ennek ellenére mindig voltak látogatók a weboldalaimon, aminek az a magyarázata, hogy az embereket sokkal jobban érdekli a balhé, mint a számukra releváns információk. Ez a blog is erről szól, ez nem más, mint egyfajta marketingtevékenység, hogy a balhéra érkező emberek közül lesznek, akik áttévednek a releváns információkhoz. De végül rá kellett döbbennem, hogy akik a balhéra érkeznek, azokat csak a balhé érdekli. Nézzük a pszichológiáját.

A Dunning-Kruger hatás
Ha valamihez nagyon nem értünk, az még arra sem elég, hogy felmérjük, mennyire keveset tudunk, tehát hozzáértőnek képzelhetjük magunkat

A kognitív disszonancia redukció
Bámulatosan tudjuk úgy torzítani a valóságot, hogy az ne ütközzön össze az előítéleteinkkel és a véleményünkkel

A megerősítési torzítás
Hajlamosak vagyunk azokat az információkat előnyben részesíteni, amik a mi igazunkat támogatják, tekintet nélkül arra, hogy igazak vagy sem

Tehát ha valaki azt érti, amit érteni akar, az egyesíti magában ezt a hármat. Mert ki akarná azt érteni, hogy én csak egy 30 éves srác voltam, akinek bevételek nélkül sikerült végig csinálnia ezt a 20 évet és most nem az a szőke herceg a fehér lovon (mai értelmezésben nem egy dúsgazdag jóképű fazon, aki luxusautóval jár), hanem egy fogait vesztett, túlterhelt ember, aki valahogy fontosabbnak érzi a célt, mint hogy képességeit önmaga menőségére fordítsa és hátat fordítva ennek vegyen egy szigetet. Azt a célt, amit ha így kimondok, hogy "megmenteni a világot", mindenki csak legyint és levonja azt a következtetést, hogy ez egy bolond. Annak ellenére, hogy vannak olyan információk a neten, amikből szépen meg lehet ezt érteni, ám időt és energiát senki sem akar ilyesmire fordítani. Bennem pedig egy idő után felmerül az a gondolat, hogy ha ennyi idő alatt erről a blogról senki, vagyis egy ember sem vette ezt elég komolyan, akkor hibás az a koncepció, amire ezt a blogot építettem.

A tudatszint emelkedésnek van egy számunkra végzetes mellékhatása. Mégpedig az, hogy bekerültünk a beavatkozó idegenek világába, akik egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek ti gondoljátok őket. Két véglet van. Az egyik hit arról szól, hogy ezektől a lényektől félni kell, mert céljuk az emberiség elpusztítása és egyszer megjelennek inváziós csapatokkal. A másik véglet hite szerint ők felsőbbrendű lények, akik az emberiség megsegítésére érkeztek. Akkor mondom ezekre az egymondatos válaszaimat. Az elsőre azt, hogy ha ezek le akarnák rohanni a Földet, már rég megtehették volna kezdve ott, hogy kilövik a műholdjainkat és nem grasszálnának már a középkor óta fölöttünk.






A másik véglet álláspontját osztottam én is, mint prekoncepciót, amikor belekezdtem a meditációimba. Aztán rá kellett jönnöm arra, hogy ők se mások, mint bármelyik lény a galaxisban, vagyis nem olyan hülyék, hogy idejöjjenek téged megsegíteni azért, hogy te gazdagodhass és magukra vállalni bűneidet, hogy te újra elkövethesd azokat abban a biztos tudatban, hogy majd újra jön egy ilyen balek, amikor kell. Egy könyvet is megtölthetne az, hogy milyenek is valójában, de a lényeg az, hogy viselkedésre olyanok, mint a mi gyerekeink, a miénk pedig olyan, mint az ő gyerekiké.

Szerencsére én náluk is jóval magasabb dimenziókba emelkedtem, így csak az elején találkoztam velük, amit én a beetetés korának nevezek, ám amikor kiderült, hogy az én tudományos szemem nem vevő a vallásos maszlagokra, akkor ugye kilőttek az ismeretlenbe, amit így módomban állt megismerni. Meg most, hogy a 42. dimenziónál megállva aztán elindultam visszafelé, mert kiderült, hogy nekem logikai alapú rációm van, amivel problémákat lehet megoldani és abból volt elég. Végül írtam rá egy holoprogramot, amit egyesítettem egy csomó más ilyen programmal, amit nem tettem rosszul, mert szükségem is lett egy mindenkitől független, alászállást támogató spirituális keretrendszerre, ugyanis az adott szó be nem tartása nem csak itt a Földön népszerű. Pláne amikor kiderült, hogy én tartom magam ahhoz a megállapodáshoz, hogy rendet rakok a fölöttük lévő világokban, addig ők rendet raknak a Földön, amit én úgy értettem, hogy ezt a technikai civilizációt emelik magasabb rezgésszintre, ők meg úgy, hogy a saját világukat másolják ide. Én úgy dolgoztam, ahogy egy szakember, azaz előtte tanulmányoztam a környezetet, hogy annak nézőpontjából lássák az eredményt, ők pedig úgy, ahogy egy nagy háború után teszi a győztes a vesztessel, csak háború nélkül. Ám mivel rájuk is föntről érkeztem, mondhatnám, hogy eléggé összeakadt az a szokásuk, hogy aki egyszer alattuk volt, az mindig is alattuk marad (egy amúgy elég merev és középkori hierarchiában) azzal a vallásos hittel, hogy a legmagasabb dimenziós lény a Legfelsőbb Lény és az ugye én vagyok. Ezt amúgy a mai napig nem sikerült kiheverniük és mivel a dolog azóta érthető okokból szélesebb nyilvánosságot kapott, nem is nagyon tudnak mit tenni, most épp a karaktergyilkosságommal vannak elfoglalva, hogy bizonyítsák az erre alkalmatlanságomat. Finoman szólva sem gáláns lovagok és mivel már terveik 20%-ánál tartanak, ti is megismertétek őket, úgy hívják hogy fidesz. Ők az idegenek emberi alakban és sejteni is lehet, mit is értenek ők földi mennyország alatt. Egészen mást, mint a gondolkodó ember, akit amúgy nem szeretnek, mert náluk egyfajta kollektív gondolkodás megy, amiben a főnök a legokosabb, a legszebb és ő dönt mindenről. A többi meg ész, kritika és ellenvélemény nélkül végrehajtja. Mindezeket amúgy azokra az energiákra alapozva, amik a tudatom kilövése után a kezükbe pottyant. Ám most megérkezett a test gazdája és mivel arra számított, hogy itt már egy normális világ veszi körbe, amiben kipihenheti a közel 20 éves folyamatos munkát és szembesült azzal, hogy milyen munka vár rá, miközben a nyomorral zsarolták a megállapodást betartó testét, eléggé kiakadt.

A 8% maradék része a 100%-ig az 92%. Ők azok, akik nem tudják ezeket és hisznek ezt, meg azt. Fele jót, a másik fele rosszat.

A megváltozott helyzetben nem rájuk építek, hanem a saját magam által leprogramozott rugalmas forgatókönyvemre és a saját spirituális keretrendszereimre. Ennek ellenére hasonlóképp járok el, mint ahogy eddig tettem, ám ennek megértése 3D-ben, az egy valóság hitében lehetetlen.

Nézzétek el nekem azt, hogy ezeknek tükrében toronymagasról leszarom, ki mit hisz rólam! Értsétek továbbra is azt, amit akartok, mert közben beszálltam a holoszórakoztatásba és végülis nyitott vagyok bármekkora baromságra. Majd meglátjuk a pilotokat, de az, aki ezt jobban meg akarja érteni készüljön fel az informatikai nyelvezetre, mert nem vagyok vallásos és meg sem vagyok keresztelve. Hülyén is nézett volna ki, ha isten leborul önmaga és a szolgái előtt, nem? Mert vagytok olyan hülyék, hogy kinn keresitek és nem benn, így a megnyíló szerepre igen jó esélyeim lettek. Attól függetlenül, hogy nekem Sátán is bejön, mert ugye övé a legszabadabb szerep.

A bloggal pedig az a tervem, hogy ezen túl sokkal ritkábban szólok ebbe bele, csak ha feltétlen beszélnem kell valamiről és a helyet olyanok kapják, akiket a Jövő reménysugarainak neveznék.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése