Valósidejű szintváltások

Sok olyan terület van, ahol az ÉlményPark messze túlszárnyalja a jelenleg futó analóg általatok isteninek nevezett rendszert és javítja annak hibáit. Most azonban egy olyan terület kerül rövid bemutatásra, ami eddig nem volt és egy kritikus visszaélési rést tesz a múlt időbe.

A visszaélés lényeg az, hogy ha nem odavaló entitások bejutnak egy másik szintre, ott tudtak ragadni, ha kellően mélyre ásták magukat. Ennek az a statikus gondolkodás biztosította a hátterét, ami a világokat külön egységként értelmezte. Azaz én ebből az egységből átmegyek oda és ott beásom magam, akkor ott tudok maradni.

Az új rendszer azonban a külvilágot csak díszletként kezeli. Ha egy ilyen lény átjut egy másik szintre, ahol mondjuk visszaél az őt felemelők jóindulatával és tesz valamit, ami ellentétes annak a szintnek a minőségével, akkor úgy zuhan alá alsóbb világba, hogy azt ő észre sem veszi. Mindezt egy folyamatosan futó login-rendszer biztosítja.

Megjegyzem ilyenkor nem ajánlatos anyázni, mert ez egyenlő azzal, mintha beismerő vallomást tennél és ez a gondolataidra is igaz. A fönti szférák nagy hibája ott volt, hogy a maguk szintjén értelmezhető feltétel nélküliséget érvényesítették az alsóbb szintekre és olyan embereket emeltek fel az isteni szintre, akiknek ott semmi keresnivalójuk. Amit ti isteninek értelmeztek, vagyis a könyörgés, leborulás, térdepelés már ennek az alacsony szintű értelmezésnek a megnyilvánulása. Úgy kezdtek átvenni és uralni a fölsőbb szinteket, hogy megfélemlítették őket, míg az emberi szinteken a születések utáni világ vált normálissá mindenki számára.

Azokban, akik értik, amit eddig írtam, beleértve az eddigieket is felvetődhet egy kérdés, ha nem veszik észre az alsóbb világba zuhanást, abból logikusan az következik, hogy a fölsőbb szintek így az alsóbb szinteken is jelen lesznek. Ez egyrészről hasznos olyan értelemben, hogy kiváló tanulási lehetőséget biztosít az olyan lények számára, akiknek nem lehet tábla előtt magyarázni, mert nincs logikai alapú rációjuk és csak a megtapasztalás az, amiben tanulni tudnak. Mivel az alsóbb világban folytatódik a történet, az kockázatmentes tanulást tesz lehetővé, hiszen nem a fölső világok pusztulnak, hanem a szemükben mindez egy szimulátorban zajlik.

Persze a szintek sem faék egyszerűségű rendszerben vannak. Vannak kis lépések és nagy lépések. A kis lépések esetén a felek nem lépik át a Határt és ezeknek a behatoló lényeknek szerepe is hasznosul a tanulással és persze a szórakoztatással, ami nem elhanyagolható szempont a hosszú- és örök életű lények világában. Ám nem mindenki szórakoztató közülük és nem mindenki képes alkalmazkodni a fejlettebb világokhoz. Az ilyen lények és emberek át fogják lépni a Határt, ami egy másik szintre helyezi őket, ahol szintén vannak kis és nagy lépések.

A Határ átlépése esetén sem fogják észrevenni a világváltást, azonban már egészen más okból. Még annak idején a halálkutatással kapcsolatban említettem, hogy ha itt meghalsz és felébredsz egy párhuzamos valóságban reggel az ágyadban, csak a jelenéleti emlékeid maradnak. Azaz csak arra fogsz emlékezni, ami abban a valóságban történt. Ebből maximum csak álomképek szintjére kerülnek az emlékeid, hisz ha valami nem történt meg, akkor az csak fantázia lehet. Ilyen értelemben lehet akár a pokolra is jutni, mert akár rabszolgaként is ébredhetsz a középkorban.

Az a javaslatom, hogy mielőtt beindul a valóságrendezés, gyorsan javíts az egyenlegeden, nehogy a Határ túloldalán találd magad és becsüld meg jobban ezt a világot, ahol állatfajok ezrei pusztulnak ki a profitod és a kényelmed miatt. A tengerek szennyeződnek be és válik a világunk egyre élhetetlenebbé, amiből azok kerülnek ki győztesen, akiknél a profit lecsapódik, hisz csak ők fogják tudni megfizetni azt, ami ma még mindenki számára ingyen elérhető. Ez a világ, amiben most vagyunk a legutolsó, ami még menthető. Ezért dolgoznak itt olyanok, akiknek más világokban lenne a helyük, ám egyrészről ők a szakemberek, másrészről lehet, hogy vannak közöttük olyanok, akik a saját egyenlegükön javítanak a saját szintjeiken.

Egy biztos. Ha ülsz a seggeden és kisember maradsz, kisember leszel akkor is, amikor beindulnak a nagy emberek sodrásai és semmi más lehetőséged nem lesz, csak arra figyelni, hogy elkerüld a sziklafalnak ütődést. Sodrást indítani viszont nem fogsz tudni ez után érdemtelenül, csak ha meg van benned a kockázatvállalás és a felelősségvállalás. Nem, igazatok van! Tudsz sodrást indítani.. az alsóbb világokban, ahol a föntiek tanulják azt, hogy soha többé nem emelünk fel senkit hamis próbák után, pláne nem feltétel nélkül. Mert ennek eredménye egy rakás, a semmittevésben eltorzult, soha igazi kihívások elé nem állt hisztis köcsög, akik náluk sokkal többre hivatott embereket ugráltatva telnek el önmaguk tökéletessége és felsőbbrendűsége illúziójában.

Nagyon sok valóság óhatatlanul megsemmisül a rendezési folyamatban és amikor vége a tanulásnak, az alsóbb világokban is. Ám minden ilyen világban van olyan érték, ami megmenthető és ezek az emberek általában itt kötnek ki a legutolsó világban, ahol aztán útra is kelnek a saját szintjükre.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése