Társadalmi osztály-minta

Elérkeztünk ahhoz a részhez, ami még logikailag hiányzik ahhoz, hogy valaki fő vonalakban megértse a világ átformálásának menetét. Már beszéltünk az alsó- és fölső világokról, a valósidejű szintváltásokról, most pedig arról esik szó, hogy ki sugározza az adott társadalmi rétegek vezető viselkedési- és jellemmintáját. Hisz logikus, hogy aki a földeken dolgozik, az nem ismeri a belvárosi milliőt és fordítva sem szerencsés, ha olyan külső hatások érnek egy társadalmi réteget, amit azok nem ismernek. Én sem fogok vezető mintát sugározni a szupergazdagok világába, ha ennél van jobb megoldás.

Az első és legfontosabb, hogy itt nem arról van szó, hogy ez örök időkre így is marad, hanem arról, hogy a változásnak időre van szüksége, ha ezt folyamatosan fejlődő íven képzeljük el. Ennek első lépése az, hogy mindig az adott körben keressük meg azt, aki ezt a mintát sugározni fogja a többiekre. Így kellett volna tenniük az idegeneknek is és erről is szólt a megállapodás. Vagyis arról, hogy van az isteni rezgésszintnek egy minőségi feltételrendszere, amit én vállaltam, hogy a Föld jelenlegi globalizálódó világát megfeleltetem ennek. Tehát én ezt a világot akartam az isteni szintre vinni. Ám közbeavatkozott egy idegen csoport, akik inkább a saját világukat hoznák ide és amikor ez számomra kiderült, azóta állok harcban velük.

Ha én olyan lennék, ami mostanában, ebben az idegen mintában divatos, hogy odafelé természetes, ami visszafelé felháborító (pl. Orbán tiltakozik az EU-nál a források megvonása miatt, miközben ő megvonja a forrásokat mindenkitől, aki nem ért vele mindenben egyet), akkor olyan dologért állnék harcban, amit én nem biztosítanék az ellenfeleimnek. Mert mint réteg, ellenfeleimnek tekintem őket, hisz kizsákmányolják a világot és semmit sem tesznek a világért. Ám ebben a rétegben vannak természetes szövetségeseim, akik egyetértenek ebben velem, csak nem volt meg eddig a lehetőségük a változtatásra és az eddig szót külön kihangsúlyoznám.

Ugyanis ahogy üres testekké válnak, mert a tudatuk alsóbb világokba zuhant, ám élő emberekként továbbra is működnek, mint vetített hologramok, azoknak, akik maradnak közülük hirtelen nagy jelentőségük lesz. Hiába foglalnak helyet mondjuk a hierarchiájukban valahol alul, akkor is ők fogják sugározni a hierarchiában fölöttük állókra a helyes szellemet, amit azok végre is hajtanak. Tehát nem én fogok odamenni és szétlőni közöttük, majd megparancsolni az új rendet, hanem ez azok dolga, akik annak a rétegnek a tagjai. Ha ők nem járnak sikerrel, akkor az én odamenetelem lesz a B-terv. Az eddigi minta az volt, hogy mindenki oda tört, hogy közéjük tartozzon, de ez engem nem érdekel, mert nagyon kevesen képviselik azt az emberi értéket, ami számomra érdekes és ez a pár ember ki tud onnan jönni, ha találkozni akarnak velem. Meg van nekem a magam dolga, amit luxus lenne amiatt félbeszakítanom, hogy tetszelegjek egy rakás majom előtt, akik a hátam mögött lenéznek.

Egyszer majd életre kel az új elit, akik már felelősséget vállalnak a bolygóért, ám ennek az útnak az első lépése nem egy forradalom, ami mindent elsöpör, hanem az, amit az imént felvázoltam. A szupergazdagság amúgy is egy félreértett idegen minta, ahol a főnöknek van a legnagyobb hatalma, ami energiában jelentkezik, ám itt az energiát a vagyon helyettesíti az anyagi világban. Amikor azt mondtam, hogy megfelezem a vagyonukat, az még mindig többszöröse annak, amit életük végéig el tudnának költeni, mégis hatalmas a felháborodás, pedig ha tudnák az igazi helyzetet, rendkívül gáláns ajánlatnak is láthatnák. Ha a fejlett Föld felé haladunk, azt csak úgy tudjuk megtenni, ha az egész emberiség egy nagy középosztállyá válik, ahol mindenkinek van, itt példálóztam a skandináv társadalmakkal. Olyan sosem lehet fejlett Föld, ahol a világ erőforrásainak 80%-a fölött rendelkezik a népességének 15%-a és a luxusautóknak nyomornegyedeket elkerülő utakat kell építeni, hogy ne zavarja a szemüket a látvány.

Az sem lehet fejlett Föld, hogy biztonsági emberek hada nélkül ki sem mernek lépni az utcára. Mindenki biztos egyetért velem ebben, ám ahogy valaki elkezd ezen dolgozni, mindjárt hülyének nézik. Várják a megváltót, ám ha ez a megváltó egy békés és értelmes ember, aki megbeszélné előtte a dolgokat az érintett felekkel, akkor ő nem lehet a megváltó, mert nem elég tekintélyes. Ha meg nem akarja megbeszélni és megjelenik erővel, akkor ő maga a gonosz, akitől rettegni kell. Én ezt beláttam akkor, amikor kiderült, mi történik akkor, ha az ember békésem akarja ezt intézni és kidolgoztam minden magam. Ha nem akarnak velem beszélni, ám nekem el kell végeznem a feladatot, akkor az értelmemmel fogom az ő szemszögükből képviselni az ő érdekeiket és erre mindenféle fokozatú forgatókönyveim vannak. Most megismertétek a legjobbat és a legrosszabbat, ami B-terven nevezek. Hogy van-e a kettő között valami? Nem tudom, de ha a helyzet érezhetően változik, biztos kell a hely az akkor már minden bizonnyal megjelenő tárgyalókedvnek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése