Nagyon durva

Nézőpont kérdése. Mi számít annak? Ha látnál az utcán, eszedbe nem jutna annak nevezni. Ha olvasol, ott rajtad múlik, én minden tőlem telhetőt megteszek. Ha kérdeznél olyan (amúgy nagyon durva) lényeket, akikre katasztrofális csapást mértem az elmémmel, ők biztosan annak neveznének. Az én álláspontom erről a kérdésről az, hogy minél durvább valaki, annál durvább vagyok, hisz egy durva lénnyel szemben napsütéssel és madárcsicsergéssel nem nagyon lehet eredményt elérni.

- De miért csinálod ezt?
- Minél inkább megteheted, annál nagyobb a felelősséged is.
- Ez mit jelent?
- Ha elmulasztod, akkor te is felelős leszel abban, hogy nem sikerült.
- Azért kevesen gondolják azt, hogy te ezt a felelősség miatt csinálod.
- Kevesen is olvasták el az anyagaimat, amikből ezek világosan kiderülnek.
- De mi a jutalmad ezért?
- Nehéz ott jutalomról beszélni, hogy akik adnák, azok dimenziószintje jóval alattad van.
- De...
- Nehéz megérteni, mert a dolgok a képzelőerőd határain túl vannak.
- Hogy élsz?
- Rosszul.
- Ez mit jelent?
- A létminimum alatt.
- Akkor hogyan csinálod?
- Kialakítottam a minimál létezés kereteit és olyan protokollokat, amiket csak egy kisnyugdíjas tudna megérteni.
- Senki nem segített?
- Most már van pár ember, de előtte nagyon sokáig senki sem. Ez különösen akkor volt fájó, amikor én kérdés nélkül azonnal segítettem olyanokon, akinek sok van. Mivel nem a pénzért tettem, nem is vártam el tőlük semmit. Ettől függetlenül ezek a tapasztalataim alakítottak a terveimen.
- Miben?
- Először az volt, hogy mindenki bejut és csak a méltatlanok esnek ki. Aztán az lett, hogy csak a méltók jutnak be. Mára azzá vált, hogy a méltatlanok mindenképp kiesnek, a méltók bejutnak, a többi pedig a multiplex vetítés valamelyik világába kerül.
- Ez mit jelent?
- Élik mindennapi életüket. A saját nézőpontjukból nem változik semmi.
- Emiatt azt hiszem senki sem fog búslakodni.
- Nem is az a cél.
- Mi a cél?
- Legyen az életük minél érdekesebb.
- Ebből neked mi a hasznod?
- Jegyet szedek rájuk. Így fizetik meg azt, hogy kimentettem őket.
- Ez mennyire tisztességes?
- Ha tudnád mitől és azt, milyen alternatíváim lettek volna, meglehetősen az.
- De emiatt szerintem mindenki fel fog háborodni.
- Leszarom. Elismerve azt, hogy a felháborodásban tényleg jók vagytok.
- Nincs is lehetőségük másra?
- De igen. Ma jó napom van, már ötven találata van annak a weboldalnak, ahol le vannak írva a részletek. Szóval lenne, de nincs rá nagy igény.
- Ha ilyen dolgokat csinálsz, miért élsz a létminimum alatt?
- Mondjuk úgy, ez egy olyan startup vállalkozás, ami saját finanszírozással épül elég nagy ellenszélben, amit a politikai-gazdasági elit képez, megspékelve az idegenekkel. Végig arra számítottak, hogy feladom és behódolok nekik. Én pedig arra, hogy sikerül megvalósítanom, mielőtt kicsinálnak. Az utam során sok árulás, cserbenhagyás és kifosztás ért, mert mindenki a prédát látta bennem. Amikor pedig megtudták, milyen nagy emberekkel szemben, még hülyének is néztek. Idáig nagyon lassan értem el.
- Azért elég nehéz elhinni, hogy ne tudnának veled semmit sem tenni azok a bizonyos nagy emberek.
- Megpróbálták, nagyon sok valóságban ki is nyírtak. Ők most ezekben a valóságokban vannak valamelyik alsóbb szinten és előbb utóbb rájönnek, hogy kinyírták az egyetlen lehetőségüket a kijutásra.
- Ezt nem nagyon értem.
- Ők sem.
- Tehát azt mondod, hogy nem tudnak megölni?
- Ti az egy valóságban éltek, én nem. Ráadásul saját vetítési jogom van és még mondanék ilyeneket, de már ennek a kettőnek a megértése is necces.
- Mennyi harag van benned?
- Amióta beszálltam a holoszórakoztatásba, nem sok.
- Mi ez a holoszórakoztatás?
- Az örök létezésben lévő lények számára maga a megváltás. Olyasmi, mintha feltaláltam volna a világaikban a televíziót. Azon a piacon jelentem meg a tartalomszolgáltatással.
- Üzletelsz velük?
- Ha nem így lenne, már alig élne itt valaki. Így meg érdekemmé vált az életben maradásotok.
- Nekünk mi a bűnünk?
- Közöny, gyávaság, hitványság. Ám az új rendszerben ezek már értékké váltak.
- Szerintem ezen mindenki kiakad, aki ezt olvassa.
- Szívesen elviszem őket álomban átélni azt, mi lett volna ehelyett.
- Mi lett volna ehelyett?
- Szolgaság egy olyan világban, ahonnan reménytelen lenne a kijutás.
- Innen is reménytelen, nem?
- Nem. Meg van a lehetőség rá. Itt minden világos és átlátható. Ez egy tisztességes magánvállalkozás, mégpedig egy igazi multi, mivel multidimenziós. A kijutás megfelelő fejlettséghez és tisztasághoz van kötve.
- Mi ennek a célja?
- A nemesedés. Aminek nagy híján vannak az ide tudatukat helyező mindenféle lények, akiket ti felsőbbrendű lényeknek hisztek. Én már nyomozást folytatok annak megállapítására, hogyan kerültek oda és menyi joguk van ezekben a dimenziókban tartózkodni, mert nagyon nehéz elhinni, hogy ezek istenek lennének.
- Neked mennyi jogod van erre?
- Alanyi jogom. Még az ő hitük szerint is. Bizonyos értelemben ez az egyik hőskor, amiben a semmiből indultam ellenszélben és ez után jön a következő hőskor, amikor már rendelkezem a szükséges erőforrásokkal, de még mindig óriási kihívások állnak előttem.
- Mi a cél?
- A világ helyreállítása.
- Mitől romlott el?
- A multiverzum falai átszakadtak és szabaddá vált az átjutás olyan szférák között, amik így össze is frekventálódtak. Ez a mi valóságunk is egy ilyen anomália, aminek rendezésébe bele is kezdem. Ezt nevezitek ti fasizmusnak, pedig csak annyi, hogy elég kevés rá az időm. Ugyanis közben a dimenziószintem miatt a Földnek is egészen más szerepe lesz és fel is kell rá készítenem a bolygót.
- Az angyalok nem tudnák ezt nálad jobban?
- Az egyik nagy problémát ők okozták a téves egységértelmezéssel és a feltétel nélküliséggel. Én nagyon komoly minőségi feltételeket támasztok, nagyon szigorú a személyzeti politikám, nem emelek fel akárkit csak mert belehazudik a pofámba. A téves egységértelmezéssel a maguk világát is veszélyeztették, mert abból indultak ki, ha ők kedves és segítőkész lények, akkor mindenki az. Szó szerint nagyon hülye lényeknek látom őket, ami nem lenne így egy stabil határokkal lezárt multiverzumban. Ezeket a határokat már kijelöltem és le is fektettem, de ennek technikai részleteit kevesen értenék. Ők jól látják, hogy a világ megszállása is ennek a folyamatnak a része, mert ezek bennem történnek.
- Mi a helyzet a nőkkel?
- A nőkkel történő kapcsolat mindig egy kollektív tudattal történő egyesülés, ami nem szerencsés akkor, ha az egyéni tudatom 42. dimenziós. Mivel ilyesmi még soha nem történt, nincs is rá precedens. Sokáig komoly gondot is jelentett a rám gyakorolt hatásuk, ám ahogy elértem az 50. életévemet, a rációmmal sikerült ezeket felülbírálnom.
- Milyen gondokról beszélsz?
- Őket használták az ellenséges mágusok az energiáim megcsapolására. A felülbírálat azonban meghozta az áttörést és a nők témát félre is tettem. Majd akkor foglalkozom ezzel, ha túl vagyok a létfontosságú feladataimon és kiderül mi lesz a fizikai testemmel.
- Mi lehet vele?
- Majd kiderül. A jelenlegi helyzet meglehetősen siralmas, mert sok sérülést szedtem össze és mivel egyedül voltam mindenre, senki sem intézte ezeket az ügyeket. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a hozzám dörgölőzni akaró utólagos ellenállókat azonnal kinyírom.
- Nyírtál már ki valakit?
- Automata védelmi rendszerem van, kérdezzétek a Moszadot. Szerintem messze ők szenvedték el a legnagyobb ilyen veszteségeket, de mivel én képes vagyok az idő előtti csapásokra, nehéz lesz beazonosítani.
- Mire számítsunk?
- 10 elég szörnyű évre, mert ki kell gyomlálnom az idegen beavatkozás embereit a hatalomból. Aztán foglalkoznom kell a túlnépesedéssel, az olajdollárral, mi lesz az oroszokkal az ingyen energia korában, ott van még Kína, a koreai probléma és még sorolhatnám. Ezt 10 év alatt le lehet zavarni, de csak akkor, ha nagyon durva leszek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése