Gondolat a szaporodásról

A gyermek világra hozására és a vele kapcsolatos összes tevékenységre hosszú időn keresztül úgy tekintettem, mint a legcsodálatosabb, legmagasztosabb ügyre, mely egy nő életében csak lehetséges. Egészen kb.32 éves koromig.

[~előre szólok, hogy ez az én álláspontom erről a témakörről. Semmi más~]

Akkor elkezdett derengeni, hogy talán ez az egész csak jó alaposan el van ültetve az elmémben, mert ez valahogy valakiknek nagyon érdekük. Ott kezdtem el kutatni ezt a dolgot.
Sok-sok kérdés fogalmazódott meg Bennem az idő haladásával, melyek talán más nőkben is elő-előjönnek, aztán el is nyomják ezeket azonnal.

Azzal indult, hogy - mivel megkérdőjeleződött az ún. jó anyaságom -  ha én nem vagyok jó anya, akkor milyen a jó anya? Ki az, aki ezt meghatározta, és milyen kritériumok alapján? És aki ezt meghatározta, az vajon nem tévedhetett? Magyarán, csakis az lehet igaz, amit Ő meghatározott?

Aztán jött egy másik érdekes kérdéskör: mégis, miért kéne nekem minden tudás, gyakorlat, jártasság stb. nélkül azonnal a tökéletes anyának lennem? Talán a genetika tartalmazza ezt a tudást, ami a szüléssel előjön? (halkan megjegyzem: nem!!)

Aztán a következő csomag: miért CSAK nekem, az anyának kötelező a gyermeknevelés és gondoskodás, és tényleg kötelező? Ha magamat is figyelembe veszem, a gyermekem mellett, az már a rossz anyaság kategória? Ha meg netán rábízom a gyermekemet másra, akkor a férfiak, de még a legtöbb nő szemében is végleg leírtam magam, mint ember? Miért? Szándékosan nem keverem most ide az apaság (szintén feneketlen) témakörét.

És nagyon határozottan kezdett feszegetni az a kérdéscsoport, hogy biztosan szükség van arra, hogy gyereket szüljek? Hogy gyereket SZÜLJÜNK, mi, nők? Emiatt vagyunk/lennénk igazából megalkotva?

Később eljött egy pont, amikor világossá vált Számomra, hogy annak idején huszonévesen, esélyem sem volt arra, hogy ezt az egész nő-anya témát tiszta-világosan, logikusan végig tudjam gondolni és befolyásolni.
Amit nem kizárólag a társadalom és a család+rokonság nyomása, ill. a beprogramozottság okozott/okoz (ezek is közrejátszanak persze), hanem ezek mellett van még egy igen erőteljes hatás is:  a hormonrendszer /mondjuk így/ kódoltsága.
Ami arra ösztönöz mindenféle csalafinta módon, hogy megfoganjak, és szüljek. Mit értek csalafinta alatt? Hát, hogy ebben az időszakban árasztom magamból (most magam szó alatt általános nő alanyt értek) a párzási sugarakat, és a legapróbb inger (akár látvány, pl. egy plakát) is szexuális izgatottságot bír kelteni, kinél kisebb, kinél nagyobb mértékben, és mindezt úgy, hogy ennek a legtöbb nő nincs tudatában.
Tudom, hogy nincs.
Aki meg tudatában van, Ő sem tudja kontrollálni, pláne leállítani. Az orvostudomány kitalálta rá a fogamzásgátló tablettát, mint megoldást, amit én a nők ellen elkövetett újabb szörnyű merénylet-nek gondolok. Hogy miért, az csak közvetve tartozik ide, most nem folyok bele.

Megjegyzés: Az egyik  legocsmányabb dolognak tartom, hogy 20-30 évesen a hormonrendszerem (ált.nőalany) az akaratom ellenére és anélkül, hogy tudnék róla, bele tud rángatni olyan történésekbe, melyek később engem terhelnek (fizikai, lelki és szellemi értelemben egyaránt), alapot ad(hat)nak bárkinek arra, hogy minősítsen (elítéljen), sőt! ennek folyományaként akár az egész további életemet meghatározzák /mintegy sínre teszik/. A tökéletesen megalkotott fizikai test elméletét én nem osztom, ez nem a tökéletes test, a női biztosan nem, korántsem. Szabó Gyuri bá' (a bükki füvesember) rendkívül találó mondata, miszerint "a nők egész életükben ki vannak téve a hormonok játékának", elég szemléletesen utal erre. Persze, nagyon is elképzelhető, hogy bizonyos szempontok - melyek esetleg nem köztudottak (kifejezetten titkosak a női nem számára egészen biztosan) - alapján tökéletesnek mondható, ha azt vesszük alapul, hogy az emberi fizikai test valamilyen tudatos alkotás eredménye, és a nemek funkciók szerint lettek kialakítva.

Tudom, mert tapasztaltam, hogy mi mindent okoz a hormonhiány, és ezekből arra is nagyon jól lehet következtetni, hogy amikor működik, akkor mit csinál, mi mindenre hat, mi mindent szabályoz, de legalábbis beleszól a nemi  hormonrendszer.
És ezek elemzése alapján elkezdtem eljátszani a gondolattal, hogy ennek befolyásolása segítségével mi mindent lehet(ne) elérni nőkkel, nőknél. Már, ha valamilyen erő-nek ez bármiért érdekében áll(na).


Te mit gondolsz? Nekem vannak válaszaim ill. következtetéseim, és naná, hogy további kérdéseim is, és a következőkben ezeket fogom boncolgatni.


2 megjegyzés:

  1. Érdekes téma. Nekem anno erről az jött le, hogy vannak olyan feladatok, amiket ha a jelen életedben nem tudsz teljesíteni, akkor szükséged lesz utódokra. Ha teljesíteni tudod, akkor sikerült megvalósítanod a felemelkedést (vagy örök életet). Azaz kiléphetsz ebből a körforgásból.

    VálaszTörlés
  2. "Nekem anno erről az jött le, hogy vannak olyan feladatok, amiket ha a jelen életedben nem tudsz teljesíteni, akkor szükséged lesz utódokra."

    Pár napja írtam a blogomban, milyen erősen átszövi az életem a segítő feladat kérdése, amit ebben az életemben a lehetőségeim miatt valószínűleg nem tudok igazán kiteljesíteni. A lányom 18 éves, a külső szemlélők szerint nagyon sok dologban hasonlít rám. Jövőre fog érettségizni, és eddig nem nagyon tudta, mi legyen vele később. Tegnap határozottan mondott két elképzelést, ami elég messze van egymástól. Másnak a kérdésére válaszolta meg, hogy mi köti össze őket. Mindkettőn keresztül valahogy segíteni tud az embereknek önmagukkal kapcsolatban. Mindenképpen ilyen hivatást szeretne. Megrendültem. Ezekről soha nem beszéltem neki.

    VálaszTörlés