Felhívás

Ma történt egy eset anyámmal. Sorban állt a postán és pont sorra került, amikor megjelent egy fickó, félrelökte és senki sem mert tenni semmit. Ha nem anyámmal történik, akkor is azt teszem, amit tettem, mert új világ jön, amiben ezeknek a gazembereknek semmi keresnivalójuk!

Kicsit látványosra sikeredett, hogy mindenki jól lássa.

Felhívom mindenki figyelmét, hogy soha nem lehet tudni, melyik kisember mekkora rangú lény is valójában.

Az biztos, hogy aki erőszakkal tolja félre a kisembereket, mert ő olyan nagy ember, hogy degradál neki a civilizált együttélési szabályok betartása, annak velem kell szembenéznie.

Az óceánokban vannak olyan halak, amik képesek kicsipegetni a többi hal bőréből az élősködőket. Az ilyen halaknál sorban állnak a kisebb-nagyobb halak és még ők is betartják a szabályokat, legyen akár a legerősebb ragadozó, akkor is sor végére áll és kivárja a sorát.

A halak erre képesek, de bizonyos magukat embernek nevező állatok nem?

Most az fog történni, hogy egyesével veszem sorra a nagy embereket, hogy megtudjam, mennyire nagyok valójában.

Abban ne is reménykedjetek, hogy föntről megvédenek titeket, mert elsőnek ott kezdtem.

Lehet ezt tovább játszani, de mint mondtam, soha nem lehet tudni, melyik - a nagy emberek által kisembernek nevezett - emberben vagyok, mert úgy döntöttem, hogy elindítom a Beépített Főnök nevű holojátékot.

Ha az a cél, hogy ez a világ az isteni rezgésszinthez méltó legyen, el kell belőle távolítani a nem oda való egyedeket. Ilyen egyszerű.



3 megjegyzés:

  1. Ez az eset konkrétan megtörtént (volna) velem is nemrég egy falusi postán, azzal a kis különbséggel, hogy én határozottan kijelentettem, hogy most én következem. Az a nagydarab férfi fújtatott, és kb. majdnem felrobbant, de kénytelen volt várni. Csak nők álltunk sorba, és a felvevő is hölgy volt, és ahogy körbenéztem, pontosan láttam, hogy ez a szitu már sokszor megtörtént, csak pont a fordítottja, a férfi elérte az agresszivitásával, amit akart. Bocs, hogy ezt kell mondanom, de ez egy elég tipikus eset, és a legtöbbször férfiak követik el gyámoltalannak látszó nőkkel szemben. Az én esetemben is pont ez történt, hisz a magam 155cm-ével és 46kg-jával nem tűnök vérmes menyecskének. Talán nem is kell ecsetelnem, mennyi hálaérzés jött ott felém a hölgyek részéről, merthogy ez itt nem ért véget, hisz az ügyintézés kb. 7 percében végig biztosítanom kellett, hogy arra a szemét alakra „visszaszálljon” az összes ott és akkor kiárasztott borzalmas düh és bosszú energiája.

    VálaszTörlés
  2. De jó! Utálom, amikor a vélt vagy valós hatalmat visszaélésre és embertelenségre használják. Nekem is fordulópontot jelentett, amikor két évvel ezelőtt hasonló szituációban felléptem. Egy hetes nagyon kemény határidős meló volt, mindenki lelkiismeretesen csinálta, de a vezérhelyettes úgy vezette le a feszültségét, hogy igazságtalanul és ordítva alázta az embereimet. Átmentem abba a szobába, először érvekkel védtem őket, aztán tükörként visszaordítottam. Felszabadító volt. Utólag azt mondták, hogy bár nagyon hálásak voltak, de a fejüket sem merték felemelni. Azóta ezt tudatosan használom. Ha valaki (nem érdekel, ha egyébként felettesem) pusztán a hatalma fitogtatása miatt igazságtalanul prosztó stílusban vagy hangnemben nyomja és a finom jelzésekre nem veszi észre magát, átváltok. Amikor megütközik ezen, közlöm vele, hogy vegye észre, én csak sima tükörként mutatom az ő viselkedését. (A vezérhelyettes azóta azonnal észreveszi magát és elnézést kér tőlem, ha jobban belelovalja magát, és a többiekkel sem engedi meg magának annyira.)

    VálaszTörlés
  3. Az én esetemben volt egy érdekes momentum, hogy amikor a faszi bejött a hivatalba, azt éreztem, hogy természetes neki az, hogy ő ott azonnal ki van szolgálva. Hogy ez egy magától értetődő dolog. Így jött a kiszolgáló ablakhoz, ahol pechjére én álltam, és épp sorra kerültem. Engem nem zavart volna, ha megkér, simán előreengedem, csakhogy nála ezt a szándékot még homeopátiásan sem lehetett felfedezni. Az van, hogy én már nem szeretek rumlizni. Már nem akarok tükröt tartani. Sehogy. Ezért csak finoman, halkan közöltem vele, hogy most én következek, nem bántóan, nem sértően, úgy, hogy még véletlenül se tudjon belekötni se a szavakba, se a stílusba, se a hanszínbe, viszont ezen a mondaton rajta ült egy erő, melyet ő nem tudott felülírni. Ez pedig az az erő, amit úgy fogalmaznék meg, hogy a kiállás magamért. Az, hogy szelíd vagyok, nem jogosít fel senkit arra, hogy velem bármi jogtalanságot megtegyen. Így aztán a hapsi szépen a saját dugájába dőlt. Amit kapott, azt ő akarta szétfröcskölni ott a területen. Én csak visszairányítottam rá azzal, hogy „edd meg, amit főztél, kispajtás”. Lehet ezt is egyféle tükörnek hívni, bár sztem ez több a sima tükörnél. Mert a tehetetlenség érzete is társul ehhez. Nincs mit tenni, nincs fogás rajta, nincs hol megtámadni, és ez a tény az agresszívokat totál kikészíti.

    VálaszTörlés