Egy észrevehető különbség

Nagyon érdekes dolgot vettem észre. Amíg a mélytransz meditációk mentek, persze azokon az éveken kívül, amikor végig zárva voltak az ablakok, nem nagyon jöttek be a rovarok. Most pedig itt nyüzsögnek a szúnyoghálón.

Tulajdonképp el is mondtam, amit akartam, így martad az, hogy kicsit sztorizgatok. Meditációs fegyelem. Beugrott egy emlék, amikor egyszer kigyulladt előttem egy gyertyától az asztal és a fejem magasságáig értek a lángok, de az jött, hogy most nagyon nem lenne szerencsés dolog megszakítani a meditációt. Így ültem és néztem, ahogy ég az asztal (megjegyzem olyan nyugalommal, mintha mi se történne) egészen addig, amíg jött a jel, hogy most már foglalkozhatok a problémával.

Más. Ezt aki nem tapasztalta, nehezen fogja megérteni. Voltak olyan hónapok, amikor a lakásomnak csak egy pár négyzetméterén tartózkodtam, aminek elhagyása csak rövid kirándulások formájában lehetett. Gyorsan kaja, WC, ilyesmik. A közeli boltig egy olyan csatornát húztam fel, ami belső területnek számított, aztán később már körkörös zónákra osztottam a környéket. Volt az 1-es zóna a ház körül (szerencsére a bolt beleesett), aztán a 2-es, amibe például a piac került és a 3-as, amibe egy közeli bevásárlóközpont. Lényegében minden megvolt és amikor ezeket elhagytam, azok mind olyan utak voltak, amin elég sok lény dolgozott, hogy az általam ismert 3D-s környezet és világ vegyen engem körbe. Tulajdonképp ugyanezt a technikát alkalmaztam az alsó-felső világvetítéseknél, amikről korábban szót ejtettem és most nincs kedvem megkeresni, pontosan hol, hogy belinkeljem. De a lényeg az, hogy mondjuk a 36. dimenzióban járva is ugyanez a 3D-s külvilág vett engem körbe.

Így is sikerült megoldani azt, hogy ti se vegyétek észre sem a dimenzióváltásokat, sem a tudati ugrásokat, csak az erre érzékenyek, bár mindent megtettem, hogy még ilyesmi se nagyon legyen. Aki a külvilágban él és a mindennapi világ tempójában, az ezekből biztosan nem vesz észre semmit. Amikor az ilyen fickók fenyegetnek, mint ami pár írással ezelőtt olvasható... nos halvány fingotok nincs, milyen csatákon vagyok túl és kikkel szemben. Egyszer jött egy flotta a Föld ellen és mint a Föld egyetlen képviselője azon a dimenziószinten, nekem kellett velük szembeszállnom a szellemi szinteken. Volt az a film a thaiföldi királlyal és az angol tanárnővel, na pont ugyanez játszódott le, a hídon történt jelenetre gondolok. A Földnek semmilyen védelme nem volt egy ilyen flottával szemben, de ők ezt nem tudták. Csak azt látták, hogy magabiztosan állok előttük és kiröhögtem őket és a vége az lett, hogy lefújták a támadást. Egy másik alkalommal borsóméretűre csökkentettem a Föld méretét, így a ránk támadó flotta nem találta meg a bolygót. Megjegyzem halvány fogalmam sincs, hogy ezek 3D-ben hogyan fognak megtörténni, csak a végét tudom, hogy megússzuk.

Ja még nem fejeztem be a pár négyzetméteres sztorit. Szóval ott ültem hónapokig és csak gyűltek körülöttem a szeméthegyek. Mire a végén kitakarítottam, felsöpörtem és felmostam, olyan bűz terjengett a lépcsőházban is három napig, hogy még én is éreztem, pedig nem nagyon volt szaglásom. Most csak egy morzsányi élményt adtam át, de ebből is látszik ezeknek a barmoknak a reménytelen kísérlete, hogy ide nőt juttassanak. Persze a végén sikerült nekik találni egy erre alkalmas csajt, csak az nem esett le nekik, hogy én nem vagyok egy átlagember és biztosan nem fogom az akkor már több, mint tíz éves munkámat eldobni, hanem folytattam a másik szobában. De a csekkjeimre legalább nem volt gondom és az is érdekes volt ebben, hogy másképp soha nem tudtam volna letesztelni azt, mi történik, ha rám szállnak és eszükben sincs rólam lejönni. Annyit mondhatok, hogy lejöttek, mégpedig rendkívüli gyorsasággal.

Számtalan kísérlet történt arra, hogy megöljenek. Kiderült, hogy hiába lőnek le, mégis ott maradok, ők meg eltűnnek. Aztán később már fönn is elegük lett ebből és amikor kifejlesztettem erre a megelőző csapást (az időben visszamenve akkor kinyírni őket, amikor még tudomást sem szereznek rólam), onnantól már az ellenséges lények állították le a saját embereiket. Még a töredékét sem mondtam el a teljességnek, figyelem, itt közel 20 évről beszélek, amiben benn sokkal több minden zajlott, mint kinn, ahol ezalatt alig történt valami. Az ilyen fenyegetőzések, amik egyikét pár írással ezelőtt megtaláljátok, csakis olyanok által történhetnek, akiket nem tájékoztatnak megfelelően, ki is az ellenségük. Gondolom fogyóeszközként tekintenek rájuk, hátha sikerül. Emberek, sokszor napokig nem hagyom el a lakást, úgyhogy az a terv, hogy megvárnak a házam előtt végülis csak a jó időzítés kérdése, mert ha nem, az nagyon hosszúkás várakozás is lehet éjjel-nappal. Volt, hogy éreztem a rám állított megfigyelőcsapatot onnan, hogy igen erős unalomérzet áradt rám, hisz közben rám gondoltak. Biztos kaptak tájékoztatást, hogy egy rendkívül veszélyes emberrel van dolguk, ami meg is lökhette az adrenalint, mire a terepen napokig kellett várniuk, hogy aztán lássák, ahogy lemegyek a boltba, meg vissza és jött újabb pár nap az óbudai éjszakában. Egy emberrel sem találkoztam, de minek is, hisz minden benn zajlott a fejemben.

Szerintem hat bekezdés pont elég most, nem beszélve a hetedikről, amit épp írok. Jönnek mindenféle vádak, hogy gúnyt űzök istenből, meg beleavatkozom ebbe meg abba. Isten létezésére még nem találtam bizonyítékot, ami nem jelenti azt, hogy kizárom a létezését, ám azt jó tudni, hogy minden dimenzió mást ért ez alatt és én a vádlóimnál sokkal magasabb dimenziókba emelkedtem. Akiket ők istennek tekintenek, azok nálam mind alacsonyabb dimenziós lények! A legtöbbjükből gúnyt űzni nem nehéz, pont elég csak annyit mondani nekik, hogy NEM. A beavatkozom ebbe meg abba olyasmi, mintha egyetemistaként azzal vádolnád a dékánt, hogy belepofázik az oktatásba. A legszörnyűbb ebben az, amikor helyettem akarnak gondolkodni és dönteni olyan kérdésekben, amikből ők csak a festék legkülső rétegét ismerik. Erre az egészre mondhatja bárki, hogy csak duma és bizonyítsak, amire visszakérdeznék, hogy "neked, te majom?". Mert ha bizonyítok, te leszel az első, aki pánikba esik és összehívod a nemzetbiztonsági ülést, de most szólok, hogy négy betű alatt szóba sem állok a titkos szervezetiddel, akiket aztán rám küldenél.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése