Szabadság a Földön

Biztosan sokan nagyon meglepődnek, ha azt mondom, hogy ami most zajlik a világban, az a szabadság miatt van. Azért látjuk azt, hogy minden egyre diktatórikusabbá válik, mert a szabadságra nem készült fel mindenki. Ahol pedig nem készültek erre fel, ott csak egyesek szabadságáról beszélhetünk, akik a demokráciában a mások feletti uralom megszerzésének könnyű útját látják. Akik élnek a hatalmuk szabadságával és el is zárják ezt a lehetőséget másoktól, hogy megtartsák szerzeményüket.

Amikor előjövök ezzel a szöveggel, amiket nyomatok itt a Show-ban (mert a lényeget kevesen olvassák, de azoknak a keveseknek a fele innen talál oda), én nem az vagyok, akinek hisztek. Mindenkinek van egy látószöge és van a képzeletének határa. Azaz engem csak olyannak tudtok hinni, ami belefér ezekbe a keretekbe. Ezért hallotok rólam mindig mást. Aki vagyok az olyan szinten lépi túl a képzeletetek határát, hogy érthető is a dolog, hisz ilyen még soha nem volt.

Ilyen még soha nem volt sehol, hogy egy vallással és spiritualitással addig soha nem találkozott ember elkerülje az ezzel foglalkozó intézményrendszereket és úgy emelkedjen jóval mindenki fölé az egyéni tudatával (!), hogy annak a főnöke, aki előtt térdepeltek is hatszor alacsonyabb dimenziószinten van. Ugye 7*6=42. Erre a dimenziószintre nem szoktak a fizikai síkról emelkedni és itt kitérnék egy élményemre, amikor egy fénylénnyel találkozva megnéztük egymást a másik szemével. Megjegyzem ő ugyanúgy meglepődött, mint én, amikor egy fénysugarat látott, én pedig egy állandóan mozgó mozaikpadlót. Egy normális világban az lenne, hogy világjáró körútra indulnék mesélni az élményeimről, de sajnos egészen más dolgaim vannak, különben ez a világ visszazuhan a középkorba.

Amikor egy ilyen embernek a mintái elkezdenek érvényesülni a világban, én is arra gondoltam először, amire ti. Hogy eltűnik a bűnözés, az emberek szabaddá és fejletté válnak. Ha viccesen kellene ehhez egy megjegyzést fűznöm, azt mondnám, hogy ez is lesz, csak kell előtte egy kis ungabunga. Aki nem ismeri ezt a viccet, most megszívta.

Eddig a világban az volt, hogy a második világháború után felemelkedő szuperhatalmak egyike rákényszerítette a világra a saját világképét. Ennek köszönhetjük a jólétet, a szólásszabadságot és a demokráciát. Ám ez csak a felszínen volt így, ahol mindenki igyekezett megtartani az alkalmazkodás látszatát. Ennek kiváló példája, a "világ legnagyobb demokráciája", vagyis India, ahol az előtt kasztrendszer volt, ami nem tűnt el egyik napról a másikra.

Ez a világ mára ért el oda, hogy a magántőke koncentrációja elérte, sőt meg is haladta az államok erejét. A saját elméletem szerint a kapitalizmus és a demokrácia amúgy összeegyeztethetetlen fogalmak, ám a kétpólusú világrend miatt előbbi kénytelen volt emberarcát mutatni és kényszerházasságra lépni a másikkal. Ám most van az az időszak, amikor már elkezdett a váláson gondolkodni és ettől vérszemet kapott mindenki, akiben nincs meg sem a szabadságnak, sem a demokráciának a gyökere.

A Nyugati Civilizáció lényege, hogy itt az egyéni tudatok együttélési rendje alakult ki és formálódott egy új szintre. Ennek gyökere a polgárosodás, ami pedig a királyok és a nagyurak állandó harcainak következménye. A nagyurak a vidéket uralták és ez nagy gazdagságot adott nekik, ám a királyok elkezdtek városokat alapítani és annak lakói szabad polgári státuszba kerültek. A városokban viszont nagy fejlődésnek indult a gazdaság, aminek az lett a vége, hogy a hatalmat polgárság szerezte meg, akik létre is hozták a demokratikus államokat, ahol a királyok egyfajta generációkon átívelő örökletes "köztársasági elnökökké" váltak. De ilyen sehol máshol nem történt.

Ami most HongKongban van egy rendkívül egyedi helyzet. Egy másik, nagy múltú és fejlett civilizáció képes volt integrálni a nyugati értékeket és kialakította a maga szintjén szabadnak nevezhető világát. Amit a nagyhatalommá fejlődő és a demokráciának még csak a gondolatától is irtózó birodalmi gondolkodású Kína el akar tiporni. A kínaiak barbároknak tekintik a nyugatiakat pár dolog miatt, amit meg is tudok érteni, ám ugyanez fordítva is így van és azt is meg tudom érteni. Egy fejlett világban nem szokás lerohanni egy másik országot, majd annak lakóit milliószámra átnevelő táborokba zárni. Viszont a kínai államot évezredekig a korrupció tartotta működésben úgy, hogy mindenki csak egy kicsit nyúlta le a másikat, amitől a rendszer nem omlott össze, hanem kifejezetten annak motorjává vált.

Az emberek ott tévednek nagyot, amikor azt hiszik, hogy a technológia határozza meg egy adott nép fejlettségét. Erre amúgy a Távol-Kelet meglehetősen jól reagált, hiszen pár generáció alatt olyan világokat hoztak létre, amivel Európát is megelőzték. Amire Európa úgy reagált, hogy Uniót hoztak létre. Amit Orbán Sztyeppéről Jöttünk Viktor igyekszik is bomlasztani. A Kelet világa viszont más. Ott a világ sokkal spirituálisabb, azaz jobban leköveti az Égi Modellt, ami a kollektív központ hatalmára épül. A két világot alapvetően a joghoz és az igazsághoz való hozzáállása különbözteti meg. A Nyugat az ókori görögökre vezeti vissza a gyökerét, ám a római jog képezi az igazságszolgáltatás alapját és magát is a Római Birodalom örökösének tekinti, bár ez ma már az USA-ra jellemző.

A szabadság zászlóshajója, Amerika mára a titoktartási megállapodások és az üzleti érdekek börtönébe került, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a vakság, amit a profit istene borított rájuk. Amikor a termelést elviszik a szellemi tulajdon védelmén nagyon nevető Kínába, ami 20 év alatt akkorát fejlődött, hogy rá se lehet ismerni, egy új geopolitikai rivális hoztak létre maguknak. Bár az is tény, hogy a háború a legjobb üzlet, csak nem mindenkinek. Amikor Kínáról beszélek, ahol a magát kommunistának nevező párt uralkodik, valójában nem történik más, mint kommunista jelképek és szlogenek alatt épült újjá a Kínai Császárság. Ha az általuk a világra erőltetett Egy Kína elvét elismerem, akkor azt is el kell ismernem, hogy a polgárháború valódi győztese Tajvan. Csak nézzetek rá Kínára. Mindezt egy sokszorosan kicsavart helyzet okozott, aminek az van a hátterében, hogy mindenki másról beszél, mint ami valójában van.

Ebbe az egészbe aztán jócskán be is kavar a hivatalosan nem létező ufók által megkezdett nem létező beavatkozás. Ennek az van a hátterében, hogy beindult a hivatalosan nem létező tudatszint váltás, amit ők a valóságban sem létező szakértelmükkel segítenek. Ez aztán még ezen a többszörösen megcsavart helyzeten is csavar egy nagyot, aminek nyertesei a hivatalosan nagy elnyomásban lévő feketék felemelkedése lenne. Ám a feketékben sem történelmi, sem genetikai nyoma sincs a szabadságnak és azért nem kellene ennek megvárni a végét, mert ők csak ellenzékben demokraták. Láttam pár lehetséges jövőképet, amiben a francia forradalom korában az arisztokraták védelmében felszólalók esélyeivel vetekedett a fehérekért kiálló feketék helyzete. Végül is ennek megakadályozása adta az utolsó szikrát ahhoz, hogy megkezdjem a dimenziószintem érvényesítését a világ helyreállításának céljából.

Egy olyan országban élek, ami többszörösen megszenvedte ezt az egészet és elhelyezkedésénél fogva folyamatosan érzékeli is a folyamatosan bekövetkező globális hatalomváltásokat. Először a Nyugat győzelmét, majd a hátukon megjelenő bankok uralmát (most nevezzük így a nemzetközi pénzkartellt), aztán az izraeli látens királyságot, majd a Kelet virágzását és most az idegen beavatkozást. Egy olyan országban, aminek a globális civilizációnkat meghatározó találmányokat köszönheti a világ, mégis adósrabszolgaságban nyomorgunk. Hasonló helyzet termelte ki Hitlert Németországban és azt is a nyugati vakság hozta létre, ezt is az hozta létre. Akik tudják, mi az a szabadság és megfelelően is kezelik, egyre inkább tűnnek el a világ jelentőségéből, a helyüket pedig olyan emberek veszik át, akik nem tanultak Kambodzsa történetéből. De nem is akarnak, mert nekik nem a nemzetük a fontos, hanem saját maguk és amikor a hangzatos szavaikat hallom, a tetteikben azok ellentéteit látom. Itt van például Orbán Viktor, aki a nagy magyarkodásában egyik gyerekének sem adott magyar nevet, a népszerű hitszónok, aki lenyúlta a felekezete vagyonát és még a lánya is kacsalábon forgó kastélyba él, ott a főkönyvelőből lett nagy banktulajdonos, akinek csak úgy az ölébe hullott az ország legnagyobb bankja és még sorolhatnám. Ezek az emberek egy normális világban a börtönhöz jutottak volna közelebb, nem a hatalomhoz.

Ez az írás még folytatódhatna háromszor ekkora terjedelemben és akkor is csak karcolnám a lényeget. Higgyétek el, értem a helyzetet, sőt, olyan összefüggéseit is, amiket még a biztonságpolitikai szakértők sem látnak át, akiknél hiányzik például az idegen beavatkozás látószöge. Egyszer egy időben poénból ezo-biztonságpolitikai szakártőnek neveztem magam, de az ateista vallási szakértőt semmi sem üti felül.

Egy ilyen helyzetben reménytelen úgy elmagyarázni, hogy ki vagyok és mit akarok, hogy ne akadna ki és háborodna fel a világnak mindig a másik fele. Sokkal egyszerűbb, ha azt mondom, hogy én vagyok a Sátán és rettegjetek! Úgyis abban vagytok a legjobbak, így hazai pályán maradhattok.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése