Első benyomás

Hogyan ismersz fel, mondjuk, egy doboz gyufát? Ohh, ez nagyon buta kérdés, ki ne ismerné a gyufát?


Mégis, honnan tudod, hogy az a gyufa, méghozzá 1 dobozzal? Egyáltalán, honnan tudod, hogy az, amiben a gyufaszálak vannak, az doboz? És honnan tudod, mi az, hogy 'szál' gyufa? Miért nem gerenda gyufa? Gondolkoztál már ilyesmin?  Folytathatnám a kérdéseket a gyufára vonatkozóan, lehet, kicsit elhűlnél, mennyit tudnék generálni egy ilyen kis jelentéktelen tárgy kapcsán.

Igen, és ha Te épp egy másik bolygóról,  világból származol,  idecsöppensz, és találkozol egy doboz gyufával, mit gondolsz, tudnád, mi az? Ha a gyufa a bolygódon is jelen van, akkor esetleg, de valószínű, más a neve. Ha tovább gondolom, lehet, hogy létezik a bolygódon, így is néz ki, de más a funkciója, totál másra használják. Hogy fogod akkor beazonosítani? Naná, hogy a bolygódon használatos tárgyként.

Vajon mindig tudtad, hogy a gyufa - az gyufa? Csecsemőként aligha. Ma meg már teljesen jól megy, álmodból fölébresztve is azonnal rávágod, ha eléd teszik. Ok, békén hagyom a gyufát, ez egy példa volt. Az a helyzet, hogy mindennel ez van. Mindent beazonosítunk, maga a folyamat automatikus, csak az eredmény tudatosul.

Amikor elolvasod valakinek az írását, megfigyeled-e Magadon, milyen reakciót vált ki? Mondjuk valamilyen érzelmet? Például dühöt, ellenérzést, érdeklődést, frusztrációt, irígységet, izgalmat, kíváncsiságot, stb? Szoktál-e hozzátenni magadban valamiféle megjegyzést? Mint pl. -mit akar ez; -lerágott csont; -a francba, de nagyképű; -ez túl szép, hogy igaz legyen; -tényleg? És hogy csinálta?; -nagyon uncsi; -akkor most cseréljünk; -ilyen van?  stb.

Mindezek benyomások, és egy csomagban eltárolódnak bennünk, és ez lesz egy címke. Ami a kellő pillanatban hatni fog. Mi lehet a kellő pillanat? Amikor valamit, valakit, szituációt stb. be kell azonosítani, mert az illető (mondjuk, legyen A) találkozott vele. Az azonosítás megtörténik, ám A erről nem fog tudni, mert ez egy automatizmus, és a keltett ingerület nem éri el (vagy kikerüli vagy más rendszeren fut, a pontos mikéntjét nem ismerem) A érzékelési pontjait.

Persze, ez ennél sokkal összetettebb, a tárolást, összerendezést, megjelenítést  egy bonyolult mechanizmus végzi az agyon keresztül, annak holografikus szerkezete is szerepet játszva a folyamatban. Ez így nagyon le van egyszerűsítve és ezáltal lebutítva, nem vagyok ebben szakember. Ami viszont elképesztő, minden tárolódik, amivel csak találkoztunk, az összes hatás, ami ért ezidáig, mind részt vesz az azonosításban bonyolult utakon keresztül. Hat, és olyan fantasztikus rendszerbe van szerveződve, hogy ha a beazonosítandó valami több cimkében is jelen van, akkor azok mind összegződnek a hatásban, és minél több címke vesz részt a beazonosításban, a hatás annál erőteljesebb lesz. Tudsz követni? Ez a konyhanyelv😃 ebben a műfajban.

Hát valami ilyesmi történt velem is, amikor kb. másfél éve először találkoztam azzal a névvel, hogy »legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember«. Az egész nem tartott tovább vagy 10mp-nél (mert azért egy kicsit elhúzódott), míg az agyam egy bizonyos mélységig belegondolt abba, amit ez jelenthet. Aztán döntött, és azonnal közölte is velem: ez itt nálunk a lehetetlen kategória, ez az alak szórakozik. (ohh, ez így nem fogalmazódott meg a tudatomban, csak a hatást fordítottam át szavakba az érthetőség kedvéért) És én ennek megfelelően, azonnal cselekedtem is, és továbbléptem, pici irónikus mosollyal a számon. Mert már van ilyen jellegű (szórakozásból frappáns nevet alkotó, és a semmi van mögötte) tapasztalat eltárolva bennem, több is. Pedig nekem van némi tudásom arról, hogyan működünk. És általában meg is vizsgálom a dolgokat, amikkel találkozom. Általában.

Így jártam, kellett várnom még 1 évet, hogy megismerkedhessek valamivel, amiről azt gondoltam elsőre, hogy 1 blog.  Aztán szinte felfedező útra indultam a lapon, és teljes elképedésemre, egy komplett rendszer jött elő, olyan szintű precizitással megalkotva, hogy phhhhh… és aztán a további elképedés, hogy mennyi mindent nem találtam meg.

Idáig jutva már gyanús volt, hogy ez valami teljesen más, mint minden, amiket eddig megismertem. Aztán rögtön beugrott, hogy micsoda hatalmas munka lehetett ezt így összehozni, és majdnem biztos lettem abban, hogy aki e mögött áll, az mindent csinál, csak nem szórakozik. Mármint velünk. Létezik egy olyan megállapítás az eladástechnikában (ahogy én hívom), hogy második alkalommal már nem lehet jó első benyomást tenni. Pedig velem kissé tágabb értelemben ez történt, és csak azért történhetett meg, mert másodszor már nem engedtem, hogy az a bizonyos automatizmus működjön.
Bekapcsolt ugyan – én meg kikapcsoltam.

Ez ennyire egyszerű? Hja, leírni igen. Megcsinálni már jóval nehezebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése