A függetlenség útja

Amikor az ember találkozik az ezotériával, csupa jó dolgot olvas róla. A dolgot pedig ott rontja el, amikor ehhez külső segítséget vár és elmegy a mesterekhez.

Amikor elmegy a mesterekhez, olyasmit vár el, amihez a mesterekhez társított jelzőket párosítja. Azaz a megfelelő képességeket, azaz a hatalmat és az ehhez szükséges méltó személyiséget. Az igazi mester az lenne, akik félrevonul és önmaga fejleszti ki mesterségét, miközben ez idő alatt személyiségében is mesterré válik. Ám ez nem az a világ, amelyik eltűri a függetlenséget. Ez az a világ, ami a gyarlóságot díjazza, azaz a beavatásokért cserébe a hódoltságot várja el, előtérbe helyezve a (másoktól kapott) képességeket és háttérbe szorítva a személyiség fejlesztésének fontosságát. Ez a minta aztán tovább él, hisz te is másoktól fogod kapni a beavatásokat a hódoltságodért cserébe. Hol van ez ahhoz képest, amiket olvasol az ezós könyvekben?

Mindenki arról beszél, hogy ki kell lépned a mókuskerékből, ám arról senki sem beszél, hogy így belépsz egy másik mókuskerékbe, a látók hierarchiájába. Most nézzük az érem másik oldalát, téged. Ahhoz, hogy a klasszikus ezoterikus fejlődést megvalósíthasd, sok pénzre van szükséged, ennek hiányában a megfelelő környezetre, akik eltartanak elfogadják a meditációs időszakodat. Nem állítom, hogy nem léteznek tényleg mesterek, akik mindezt ingyen a rendelkezésedre bocsátják, ám ők is pénzből élnek, amit előtte meg kell teremteniük és ez a világ már rég beállt arra, hogy az olyan embereket, akik függetlenül fejlődnének, eltántorítsanak ettől a lehetőségtől. Én bejártam ezt az utat és azt mondom, ez tényleg lehetetlen és ha újra meg kellene csinálnom, nem vagyok abban biztos, hogy sikerülne. Mondom, mi kellene hozzá.

Én még egy olyan világban nőttem fel, ahol nem volt mobiltelefon és internet sem. Ezekkel a 20-as éveim közepén találkoztam, azaz tudok élni nélkülük. Na és te? A facebook az elején tök jó volt, ám ahogy az érzékenységem megnőtt, nagyon kellemetlen érzésem támadt tőle és le is jöttem róla. Egy újságírónő megcsinálta azt, hogy nagy facebook takarításba kezdett és a végén arra jutott, hogy megkönnyebbült. Nemrég egy északi-sarki expedíción részt vett magyar nővel olvastam egy beszélgetést, ő azt mondta, amikor hazatért és újra belejött ezekbe akkor jött rá, milyen sok stressz árad ezekből. Igaza van! Az összes ilyen regisztráció beköt téged valahova a tudati szinteken, sőt én még a TV esetében is észrevettem ilyesmit, hogy minden film vagy műsor amolyan virtuális közösséget hoz létre ezeken a láthatatlan világban. Ezekkel tisztában kell lenni, mielőtt belevágsz egy ilyenbe.

A klaszzikus meditáció úgy néz ki, hogy elmész egy kolostorba, ám ott is ugyanúgy elvárnak tőled valamit, hogy azt imádd, amit ők. Ennek hiányában a barlang vagy egy erdő marad, ahol éveket töltesz el. A nagy tanítókra, akiknek alakjaiból aztán vallási bálványokat csináltak a hatalmat kezükből kiengedni nem akarók sem volt ez jellemző. Egy ilyet ismerünk, aki bement egy erdőbe, ez pedig Buddha és a buddhizmusban a mai napig nincs isten, hanem csak a megvilágosodott ember van és a többiek. Jézus is az egyiptomi beavatottaknál kapta hatalmát, Mohamed sem magától szerezte. Azaz ha csatlakozol egy ilyen közösséghez, annak ára lesz, amit azért kell megfizetned, mert nem bízol annyira önmagadban, hogy lemondj a civilizációról. Mert közben a civilizáció is mindent megtesz azért, hogy esélyed se legyen nélküle ilyen téren boldogulni. Én annak idején a SIM kártya mellett ki tudtam venni az aksit is a mobilomból, ma már erre is egyre kevesebb a lehetőség, sőt dual kártyások is lettek az egyre okosab telefonok. Közben azt látod, hogy akik benyalnak elfogadják ezeket a kereteket, jól élnek. Jól élnek a papok, guruk, a titkos társaságok tagjai, akik inkább látják szívesen pusztulni a benned szunnyadó tehetséget, mint azzal szembesülni, hogy te végez vitted azt, amire nekik annak idején nem volt bátorságuk.

Összegezve az eddigieket, korunk eljutott oda, hogy a könyvekben olvasott kalsszikus fejlődési utat szinte lehetetlen bejárni. Én sem ezt tettem, hanem alkalmazkodtam. Nem mentem el Tibetbe, hanem Óbudán ütem be egy lakásba. Kikötöttem a csengőmet és amíg el nem jutottam oda, hogy az aksit is kiveszem a mobilomból, már nem vettem fel senkinek a telefont. Eleinte mindenki kiakad, de aztán szép lassan eltűnnek és tényleg csak pár ember marad, akik elfogadnak téged akkor is, ha változol. Ha sokat vagy egyedül, akkor is unatkozni fogsz, ha nem akarsz, amire nágy dolog lehet a megoldás. A TV, ami nálam úgy került ki a képből, hogy egyszerre ment ki a monitorommal és ezt jelnek vettem, azaz kellettem hozzá én is, hogy ne rohanjak szerelőhöz. Azaz volt pár olyan évem, amikor tényleg nem volt semmi ilyesmim, de aztán jött a pendrive méretű mobilnet és voltak még internet kávézók, ahol fel tudtam tölteni az első weblapomra a cuccokat és ezek voltak azok a régi szép idők, amikor még lehetett az utcán járkálva otthoni wifikre lelni.

El is jutottunk a másodikhoz, az internethez. A pénztelenségnek rengeteg hátránya mellett az volt az előnye, hogy így minden drága lett, beleértve az internetezést is, ezért ezeket csak funkcionálisan használtam és ez a szokásom máig megmaradt. Ám itt el kell mondanom valamit. Ha az embernek a belső világa feléled, sokkal érdekesebb lesz, amit ott talál, mint bármi más. Azaz csak ezt a pillanatot kell megvárnod, ami egy nagyon küzdelmes és nehéz folyamat, hisz a földi ember csak a külvilágban él. Később felvettem a tudati kapcsolatot más világokkal és arra jöttem rá, hogy az idegeneknek azért nincsenek ilyen technológiáik, mert nincs szükségük rá. Ezt nehéz lehet elsőre elhinni, de mivel átéltem és élem mind a mai napig, megpróbálom érthetően elmondani. A külvilág számukra nem fontos, mert ők a gondolataikkal kommunikálnak. Ez egy technika, amit azért nem fogok tanítani, mert ezekre magam jöttem rá és ha magam jöttem rá, hogyan tanítsam? Mondjam azt, hogy ülj pár évig a magányban, aztán gyere vissza? Ha pár évet így ülsz és megnyílnak a csatornáid, magad is rájössz ezekre. A nagy felismerés tehát az volt, hogy mind az internet, mind a mobiltelefon azt pótolja a külvilágban, aminek lennie kellene a fejedben. Azért nincsenek ezek a fejedben, mert a külvilág ügyei állandóan zakatolnak és elnyomnak minden mást, köztük a belső hangodat is, ezért hiszel jobban a szakértőknek, mint a saját megérzésedinek.

A következő, azaz a harmadik ilyen a könyvek. Nekem nem okozott gondot gyerekkoromban sokat olvasni, persze senki nem gondoljon szépirodalomra, az iskolákban még a kötelező olvasmányokat sem olvastam el, csak ha nem tudtam elkerülni. Ma már azt mondom, hogy már akkor elkezdtem a felkészülést, amihez nagy szerencse társult, hisz az volt a sci-fi hőskora rengeteg minőségi anyaggal, amit a kor hatalma sem korlátozott. Szinte faltam a novellákat és a könyveket, ám el kell itt mondanom egy lényeges dolgot. Ha te belekezdesz egy könyvbe és azt az elejétől a végéig elolvasod, az író rezgéskörnyezetébe kerülsz. Erről nem is mondok többet, mert ez is egy olyan dolog, amit jobb kitapasztalni. Ma már bátran elolvashatnék bármit, mert a tudatom és az énképem erősebb bárkinél, amúgy meg az van, hogy a fejlődési szakaszban ez akár jól is jöhet, ha az író világképe és személyisége erre megfelelő. Ez amúgy a celeb jelenség mögötti dolgokhoz hasonló, nem véletlenül akadtam ki azon, milyen minőségű és mennyiségű celebeket kezdtek egyszer csak árasztani a magyar népre, mert ezt tervszerűen és tudatosan is lehet csinálni akár állami szinten is egy másik állam vagy tőkeerős válalatok részéről. A könyvek csak addig vannak úgyis, amíg a belső világod felébred, mert utána már úgyse fogsz könyveket olvasni. A belső világ éledése magával hozza a belső hited erősödését is, ezért nem lesz nehéz arra váltani, hogy ha ez után a kezdbe kerül egy könyv, csak véletlenül kell kinyitnod valahol, hogy hozzájuss azokhoz az információkhoz belőlük, amikre szükséged van vagy lesz. Általában ezek az információk világítanak neked, ennél jobb kifejezést nem tudok rá mondani.

El is jutottunk a negyedikhez, ezek pedig a drogok. A drogokkal kapcsolatos tevékenységeket azért büntetik még a gyilkosságoknál is jobban, hogy egyrészről félj a földi hatalomtól (amivel egyben át is adod hatalmadat nekik), másrészről így tudod a legegyszerűbben megkerülni a külvilág kizárólagosságát. A drogokkal kapcsolatban vannak még olyan félelmek is, amiket a környezet táplál, ennek egy titka van, hogy tilos elhinni a környezeted ezzel kapcsolatos ítéletét. A környezeted nem tudja, miken mész át és csak sztereotípiákban gondolkodnak. Az ő szemükben a sámán és a junkie között mindig csak mások esetében lehet különbség, ezért ezt valahogy meg kell oldani egészen addig, amíg nem bizonyítasz nekik. A sámánok a drogokat indikátoroknak, azaz meditációs segédeszköznek használják és veszélyességük csak egy van, mégpedig az, hogy irtó könnyű lesz téged így megszállni. A megszállásokban azonban nem csak veszély lehet, azt a magad oldalára is tudod fordítani. Erre szintén a magány a jó megoldás abból az okból kifolyólag, hogy így nem leszel érdekes a köcsög megszállóknak, akik a te kontódra élvezik a világunkat, mert egy otthon egyedül ülő ember kurva unalmas nekik és ők nem bírják az ilyesmit, de vannak, akik igen és ezek a lények/entitások azok, akiket igazi segítőknek-szövetségeseknek lehet nevezni. A drogok titka amúgy az, hogy mindkét világban jól kell tudni magad érezni és akkor vagy ebben a munkában kész, ha tök mindegy, hogy van vagy nincs. Ha mással nem, ezzel már bizonyítottál a környezetednek is. A vele való élés titka pedig az, hogy nem neked kell utána rohangálni, hanem meg kell várni, amíg ő hív magához. Ez persze egy salviával sokkal könnyebb, mint a fűvel, mert olyan kurva szar íze van, hogy már ezzel képes az embert magától távol tartani. Aki képes a sorok mögé is belátni, érezheti, hogy személyként beszélek róluk. Nos ez így nem teljesen pontos, Don Juan is szövetségesnek nevezi őket. Tényleg önálló karakterük van és mondanám, hogy tudatuk is, ám ennek meghatározása a kollektív tudati zónákban nehéz olyanoknak, akik csak egymástól független személyekként képesek az ilyesmit értelmezni. De a lényeg az, hogy a megfelelő szerrel megkönnyítheted magaddal a munkát, kábé ahhoz hasonlítanám, hogy beülsz egy autóba és odamész, ahova különben gyalog kellene elindulnod. Unalom ellen mindenképp jó, hisz megkerülve a külvilág spirituális védelmét már benn is vagy és letenni is pont így lehet, hogy egy idő után meg ez válik unalmassá. Ez akkor szokott bekövetkezni, ha már elvégeztél mindent, amit kellett és ezzel egyidőben felmerül a külvilág újbóli felfedezésének igénye az új tudásoddal és tapasztalataiddal felvértezve.

Végezetül még annyit mondanék, hogy nem születtem spirituális harcosnak, ez elkerülhetetlen volt, amikor utat törtem egy új világ felé. Akik utánam érkeznek, még mindig rengeteg felfedeznivalóra és sok munkára találhatnak, hisz én egy rendszert hoztam létre, ami tele van sok kis 1.0-ás progival, mintha egy olyan linux előtt ülnél, amiben lényegében minden van, csak nagy részük még elég fapados. Eszemben sincs ebből vallást csinálni és akik ilyesmit látnak bele, azok nem értenek ebből egy szót sem. Most szól ide a fejembe Krisztus, hogy így történt a kereszténységgel és az iszlámmal is. Ugye így nézve már nem is akkora hülyeség, hogy felvállaltam Sátán szerepét?



Megjegyzések