2. Az ember tudata


Egy olyan tudati zónát képzeljetek el, ahol ilyenek keverednek. Idegen tudatok, kómában lévő emberek, az autisták egy része, a magasabb szintekre betépők, meditáló emberek és olyan entitások is, akiket egyszerűen elintéztek azzal, hogy (biztos) angyal. Ebbe a zónába aztán tömegével kezdtek érkezni az élet és halál közé rekedtek. Akik olyan sokan lettek, hogy gyakorlatilag egy teljesen új szféra alakult ki. Úgy, hogy biztosan csak kevesen jöttek rá arra, hogy már meghaltak és ez egy ugyanolyan világ, mint ami eddig volt.

Azzal szoktam viccelődni, hogy örüljetek, hogy én éltem ezzel vissza elsőnek, de inkább szféraszervezői szemmel néztem a kialakult helyzetet és lett is rá egy jó megoldásom.

Ugyanis ebbe a repertoárba még hozzájönnek azok a szellemi síkra teremtett gépi létformák, akik mondjuk a megszemélyesített és babusgatott mobiltelefonod által jönnek létre. Szóval az emberi tudat igen sokrétű és azért érzed homogénnek, mert ezt látod a szemeiddel és tudod, hogy így van. De ez egyáltalán nincs így. Rengeteg tudatszint találkozott ebbe a 3D-s interferenciába úgy, hogy mindenki emberként van jelen, mások odáig fejlődtek, hogy már felhők képében is megjelennek. Szóval a kitágított tudat lehetőségei is máshol vannak, kivéve ha el tudod képzelni a világot úgy, mintha egy holovideojátékban játszanál, ahol ugye a gép előtt te se ragadnál le azokon a korlátokon, ahol most az agyad érzi magát.

Nekem időnként dolgok, emberek világítanak. Ez simán belefér a holografikus gondolkodásba, hogy mondjuk egy villamoson ülve meglátok egy újságot és abban valamit, ami egy olyan információ, ami akkor és csak nekem szól.

Ha az ezek alatti szinteket nézem, egyre inkább elmondható, hogy ebből az anomáliából született egy olyan faj, akik genetikai jellemzői megfelelnek egy rég letűnt fajénak, akik egykoron uralták a galaxist. De a többiek ezt nem érezték uralomnak és idővel megnőtt bennük a hatalomvágy is és ez az idilli galaxis a sötétségbe borult. Az könnyen lehet, hogy egy visszatérő igazi emberi tudat képes csak emberben megjelenni, ezért jelent meg az ember újra. Ám az ember és a fejlett ember között hatalmas a különbség. Túl nagy ahhoz, hogy ez egy fajban sokáig tartható legyen. Mivel a fejlett ember képes az alsóbb világok megfelelő fenntartására, azok, akik erre alkalmasak, meg is kapták rá az alanyi jogot. Persze az ilyen történeteket bizonyítani nem tudom, de ha tudnám se fogadná el senki a bizonyítást. Úgyhogy maradjunk a témánál és szögezzük le, könnyen előfordulhat, hogy az emberiség létezése egy olyan anomália következménye, ami azért alakult ki, hogy az emberiség létezzen.

Ha igaz az, hogy az alászálló tudat minden emberben megjelenik, akkor felvetül a kérdés, hogy ki volt eddig benne? Mert akik benne voltak, azok csak az emberiség tudathálózatát használták és mivel bennetek is sűrűn megjelentek, már nem is nagyon kell félni tőlük, hisz egészen pontosan tudod, hogy milyenek és ha a szomszéd képében jelennek meg, már nem is félelmetesek.

Ide az kell, hogy tisztábban lásd, hogy van egy emberi oldalad, ami jobb híján az agyad racionális oldalán székelt és van egy angyalinak nevezett, valójában más dimenziókkal összeköttetésben lévő intuitív agyféltekéd, ahol lehet, hogy csak most jár először igazi ember. Onnantól a változás már csak a légzésen múlik.

Mivel az ember a Külvilágban él és bárkivel házasodhat, van egy olyan dimenziószint, amire elmondható, hogy ez az emberiség legmagasabb közös dimenziószintje, ami fölé és alá természetesen eltérések lehetnek, de ez a hivatalos közösen elért dimenziószint. Ez optimális esetben az 5. dimenzió, ugyanis a 3D felől nézve ennek még van értelme. Leszögezhető tehát, hogy a fejlett ember dimenziószintje az ötödik dimenzió.

Az 5D-t te is átgondolhatod. Ha jó poént akarsz, kérdezz rá, hogyan hat a gravitáció egy 5D-s térbeli világban és rájössz, lehet, hogy csak a 3D-nek van fizikai kiterjedése. Nézz föl a szobád sarkára és ha csak hármat számolsz az élekből, akkor bizony te harmadik dimenziós világban vagy. Hogyan lehetsz akkor ötödik dimenziós? Az elméddel! Ötödik dimenzió egészen pontosan két dimenziószinttel van a te 3D-s folyamatos idővonalad fölött, tehát a te 3D-s időszabályaid akár le is korlátozhatják a lehetőségeidet. Ha el tudod képzelni azt, hogy valaminek oka ne a múltban, hanem a jövőben legyen, máris nyugodtabban viseled a váratlanságokat.

A legjobb taktika azonban az, ha senki és semmi nem érdekel annyira, hogy emiatt letérítsenek az útról, ugyanis az ember az emberihez vonzódik.




Megjegyzések