3. Közös szabvány


Azt elismerem, hogy amit az előzőekben az emberről és az emberi tudatról itt olvasni lehetett, az sok embernél kiverné a biztosítékot. Ez a sok ember, azonban nem töltött 20 évet meditációban és nem tekinthető szakembernek akkor sem, hogy egyetemi diplomát mutatnak fel. Egy ilyen emberrel számomra érdekes lenne egy beszélgetés, ám ha el szeretnénk kerülni a balhét, nagyon meg kellene találnunk azt az embert, aki építő-alkotó szellemben állna hozzá. Ugyanis az ő nézőpontjából ő lenne a szakember, én pedig egy autodidakta módon a témához került figura, ám ilyenkor elfelejtik, hogy az első nagyok is autodidakta módon kerültek a tudományukhoz és így tudták lefektetni annak alapjait.

Az én szememben ezek a papírral rendelkező emberek a szakmájuk szakértői, amire nekem kevés rálátásom van, mert én erre a területre tulajdonképp véletlenül érkeztem, mégpedig felülről, azaz az ő tudományának keretein túlról. De ugyanígy vannak ezzel a vallások és tulajdonképp a spiritualitás is. Érdekes azonban az, hogy bár meglehetősen kiterjedt már az az anyagmennyiség, amit az internetre kitettem, senki sem tartotta eddig fontosnak a szakemberek közül, hogy legalább egy beszélgetésre meghívjanak. Enélkül nem is igazán érzek megalapozottnak semmilyen véleményt, ami a munkáimat illeti és az a szomorú igazság, hogy ha díjakat ajánlanának fel sem biztos, hogy elfogadnám őket, mivel akik ezeket felajánlanák, kérdés, mennyire lennének alkalmasak teljesítményem megítélésére. Lehet engem nagyképűnek nevezni, de sajnos ez az igazság.

Az is tény, hogy a tudomány bemerevedett és a sok ember megélhetését biztosító kényelmes közegében senki sem kockáztatná a hírnevét egy ilyen alakhoz, mint én. Ilyen alak pedig úgy lettem, hogy azzal, amit csinálok, szinte mindenki érdekét sértem. Csak gondoljunk bele a halálkutatásba. Amit erről tudok, azzal bármelyik egyetemen megállnám a helyem, ám amit erről mondanék, arra azonnal kiakadnának az egyházak, mégpedig úgy, hogy egy egyetem se fogja ezt megkockáztatni. Ekkor még nem beszéltünk azokról az érdekekről, amik sok embert tartanak olyan összefonódott hatalomban, aminek alapjait rengetném meg. Akik véleményt mondanak rólam, abban igazuk van, hogy semmilyen bizonyítékot nem tudok felmutatni, ezért számukra nem is vagyok tudományosnak nevezhető, de ez engem nem akadályozott meg abban, hogy az ezotériára már a kezdetektől fogva tudományos szemmel tekintsek.

Amikor az emberiséggel kezdtem foglalkozni és rájöttem arra, hogy fönn ilyesmi nem létezik és megterveztem az emberi tudat új felépítését, azt racionális alapokon tettem. Nehéz lenne ráfogni, hogy ne lenne benne rendszer és ha egy tudós nekiállna engem kritizálni és leszólni, semmi más nem történne, mint ami a mindennapjaimban történik a családomban. Hogy a témáról semmit sem tudó, ám önmagát fölém helyező ember alkotna véleményt. Tehát abból indultam ki, hogy ezek az emberek alapvetően nem tudnak erről semmit és amikor rólam tudomást szereznek, alapvetően irigységalapú reakciókat látok, amit az ego táplál. Ám később rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik. Egy ember gondolatai és reakciói alapvetően külső forrásból érkeznek egy belső csatornán keresztül, aminek forrása az egyik agyféltekén az angyal, a másikon pedig a felettes én. Amikor te megszületsz és nem vagy beavatva, ezt az állapotot lehetne tisztán emberinek tekinteni a szó 3D-s értelmében. Ám most egy rendszerszintű felemelkedési folyamat zajlik, ami nem kerül el senkit és ebben a felemelkedett állapotban egy embert már nehezebben lehetne tisztán emberinek nevezni, ugyanis kapcsolatba kerülünk a kollektív tudattal, ami már eddig is kapcsolatban volt a magasabb dimenziós lényekkel. Most fogódzkodjatok meg, ezek a magasabb dimenziós lények sem akarják, hogy én ezzel a tudományos szemléletű istenkutatással megzavarjam a kialakult rendet különösen annak tükrében, hogy amikor a Hubble által készített képekről gondolatkommunikáltunk (ugye a hologramban nincsenek távolságok és minden felemelkedett lény képes a gondolataival kommunikálni), kijelentették, hogy amikor más galaxisokról beszélek, az számukra eretnekség. Ha arra gondolok, hogy ezek a kialakult rendek azok, akik a valláson át tulajdonképp a földi hatalmi viszonyokban is jelen vannak, már nem is annyira érthetetlen a személyemmel kapcsolatos viselkedés.

Amikor azt mondom, hogy megalkottam az emberi tudat új felépítését, azzal nagyon komolyan avatkozom bele ebbe a kialalult rendbe, ami az emberiséget eddig érdekes módon kezelte. Azt érdemes erről tudni, hogy itt több dimenzió frekventált egybe, aminek az első letisztult megnyilvánulása a harmadik dimenzió. Ami e fölött van, azt valamiféle játéktérnek nevezném, ahol a játékosok célja minél több ember megszerzése, majd ezen a tömegen át a hatalom megszerzése és annak biztosítása. Mi úgy neveznénk, hogy megszállással, de ez így nem teljesen pontos. Ennek lényege az, ha valaki ilyen befolyás alá kerül, az képes akár gyökeresen is megzavarni az egyes emberek életét, mert a megszálló (azaz a magasabb dimenziós lény) onnantól minden ilyen embert önmaga részének tekint függetlenül attól, hogy esetleg ezek az emberek teljesen más kultúrkörben élnek és egészen mást tudnak és hisznek a világról. Ám hogy a dolog ne legyen ilyen egyszerű, ezek a lények nem is képesek benneteket azonosítani (őszintén szólva nem is nagyon foglalkoznak ezzel), hanem a kollektív csatornán zajló energia- és információáramlás részei vagytok, akikről lehet, hogy nem is tudnak. Mivel egy ilyen áramlás részei vagytok, ennnek vannak működtetői, akik közül a hozzátok legközelebbit nevezitek spirituális mestereknek. Minden mester elkötelezett valahova, ahonnan az energiát kapja és egyik legfőbb feladata az olyan emberek életének menedzselése, mint ti.

Mivel az én egyéni tudatom a 42. dimenzióig repült, majd onnan tér vissza, óhatatlan, hogy nem illeszkedek egyik magasabb dimenziós lény világába, akivel csak kapcsolatba kerülök. Ez a jelenség finoman szólva is egy komoly anomália és nem kis probléma, ám van egy másik olvasata is ennek, ami szerint véletlenek nincsenek és nem én vagyok itt a probléma, hanem ők. Hogy valaki emberként ideáig eljusson, nagyon biztosnak kell lennie önmagában, mert a környezete egészen addig hülyének fogja nézni, amíg nem bizonyít. Igen ám, de a szellemi világ sosem hajlandó a bizonyításra, mert az ellentmond az álmodás szabályainak. Amit most teszek, vagyis hogy itt csontosra pofázom az ujjaimat, az ő szabályaiknak megfelel, azaz döntsd el te, hogy amit itt olvasol, abban mennyi hihető. Ám az emberek addig sosem fogják igazán elhinni, amíg nem bizonyítok. Na és hogyan bizonyítsak? Mert ha azt teszem, lehet két órán belül összeülne az amerikai nemzetbiztonsági testület megspékelve az oroszokkal és mindenkivel, aki számít, beleértve a Vatikánt. Ám ha eljutok odaáig, hogy bizonyítok, már nem fogok félúton megállni, hogy lesznek rólam youtube videók, amikben vagy filmtrükköket láttok vagy nem, hanem érdemi lépéseket teszek. Ezeknek az érdemi lépéseknek az előkészületeivel foglalkozom kicsit több, mint egy éve és most beavatlak benneteket azokba a részletekbe, amiket az emberi logika képes egymással összekötni.

Mindenek előtt az emberiséget leválasztom erről a kusza áramlásról és önálló áramlást nyitok. Ám mivel sok ember valójában nem ember, hanem olyan magasabb dimenziós lényeknek az emberi alakja, akik tudatukat a fizikai tartományba vitték, nekem erre is gondolnom kell. A helyzet megértése után az tűnt a legideálisabbnak, ha rendezem a kialakult viszonyokat egy ennél sokkal ideálisabb állapotba. Ezzel egyidőben helyre is állítom a kinti áramlást nagyjából úgy, hogy utána senki nem fog tudni rólunk, mint ahogy téged sem érdekel a betegséged miután kigyógyultál belőle. Ez lefordítva azt jelenti, hogy azok számára, akik részei az eddig kialakult hatalmi rendnek, egyszerűen eltűnnek az eddigi sgeítők, angyalok, istenek, ki minek hiszi/nevezi őket. Ám ekkor a bolygón lévő civilizáció összeomlik, mert akkora pánik törne ki a világot (eddig) vezetők körében, ami könnyen atomháborúhoz vezetne. Úgy kellett tehát ezt kiviteleznem, hogy az átlépést senki ne vegye észre. Ez után jön a következő lépés, hogy mi legyen ez után.

Az emberiség útjának következő szakasza arra az egyedülálló lehetőségnek a kiaknázására épül, amit az anomália okozott. Hogy a harmadik dimenzió fizikai valóságában létrejött egy közös szabvány, amin át a különböző dimenziók képesek egymással emberként kommunikálni úgy, hogy meg is értik egymást. Ez nem más, mint dimenzióközi diplomácia, mégpedig azon a síkon, ami eddig ilyen értelemben inkább csatározások színpada volt egymást félreértő síkok között. A továbbiakban arról lesz szó, mindez hogyan néz ki, milyen elvek mentén született és kivel mi lesz.





Megjegyzések